Berza László et al. (szerk.): Budapest lexikon (Budapest, 1973)
G
Ganz 375 Gárdonyi Trunszformátor Üzem a Ganz Villamossági Gyárban a konszerntől, s a külföldi tőke átmenetileg benyomult irányításába. 1911-ben a Taylor-munkarendszer bevezetésére irányuló próbálkozások a tiltakozó munkabeszüntetések sorozatát váltották ki. — Az 1920-as évek legfontosabb munkáit a hazai villamosítás fejlődésével kapcsolatos berendezések, készülékek előállítása, majd a bánhidai erőmű és a Bp.—Hegyeshalom vasútvonal villamosításával kapcsolatos feladatok elvégzése jelentette. Az 1929—1933. közti gazdasági világválság hatására több fontos változás következett be. 1930-tól megszűnt a villamossági gyár különállása, újból beolvadt a Ganz-konszern kereteibe, amelynek neve Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. lett. A fokozódó munkahiány következtében sok munkást bocsátottak el. A bp.-i munkásmozgalomban jelentős mozzanatok ezekben az években a Ganz-konszern 5000 munkásának több ízben is kirobbant nagyméretű sztrájkharcai a kizsákmányoló Bedaux-munkarendszer bevezetése ellen. — 1944—45-ben a főv. felszabadulásával kapcsolatos harci cselekmények nyomán a villamossági gyár elpusztult. 1946-ban a Ganz-konszern állami kezelésbe került. Az államosított üzem Ganz Villamossági Gyár néven önállósult. 1953- ban a gyár nevét Klement Gottwald Villamossági Gyárra változtatták. 1960-ban a termelés értéke a nagyméretű beruházások és a termelékenység növekedése következtében az 1938. évi színvonalat hétszeresen haladta meg. A gyár területe kétszeresére nőtt, s a Marcibányi tértől a Mártírok útjáig terjed. — 1962-ben kapta a ~ nevet. Ez évben csatolták a vállalathoz a bajai és a szolnoki gyáregységeket. A vállalat legfontosabb termékei villamos nagyvasúti mozdonyok (3000—6000 LE) elektromos berendezései, Diezel-elektromos mozdonyok (600—1000 LE) villamos felszerelési tárgyai, közúti villamosok, turbógenerátorok, transzformátorok, nagy teljesítményű megszakítók és porszívók. Ganz Villamossági Rt. Kisgépgyára: -►Egyesült Villamosgépgyár Garády Sándor (1871—Bp., 1944): régész. Pályáját a MÁV-nál kezdte mint kultúrmérnök. A Tanácsközt. idején tanúsított magatartásáért kényszernyugdíjazták. 1931-től jelentős régészeti tevékenységet folytatott a középkori Nyék és Mátyás kir. vadaskertjének feltárásával, továbbá a középkori Buda topográfiájának kutatásával. Legtöbb műve 1931—1934 között a Tanulmányok Budapest múltjából (I— 111., Bp.) c. gyűjteményben jelent meg: Mátyás király budai vadaskertje; Mátyás király budanyéki kastélya; A Szent Lőrincről elnevezett budamelléki páloskolostor. — Bombatámadás áldozata lett. Garal Gábor (Bp., 1929— ): költő, Kossuth-díjas (1965), Pro Arte-díjas (1970), József Attila-díjáS (1959, 1963). Tanulmányokat folytatott a bp.-i közgazdaságtudományi egy.-en és a tudományegy. bölcsészkarán. Az Európa Könyvkiadó szerk.-je (1958— ), az Élet és Irodalom c. hetilap rovatvezetője, majd szerk.-je (1960— ), a Magy. írószövetség főtitkára (1964—68), az Élet és Irodalom főszerk.-h.-e. Költészetében helyt kap a naphegyi, a tabáni, a gellérthegyi táj élménye. Ezeket a verseket írás a falon c. kötetében (Bp., 1969), Gyönyörűségem s gyötrelmem Budapest címet viselő Budapest-ciklusában gyűjtötte össze. Garay János (Szekszárd, 1812—Pest, 1853): költő, lapszerkesztő. 1829-től először az orvosi, majd a bölcsészeti kar hallgatója a pesti egy.-en. 21 éves korától folyóiratok és napilapok szerkesztésében vett részt. 1835-ben megalapította a Pesti Drámai Egyesületet. 1845-től az Egyetemi Könyvtárban könyvtártiszt, közben 1848— 49-ben a pesti egy.-en a magy. nyelv és irodalom tanára. Tanulmányt írt A magyar írók s irodalom Pesten ötven év előtt és most címmel, ő az első költő, aki Pest és Buda különbözőségét szavakba foglalta Útiképek c. versében. Gárdonyi Albert (Eperjes, 1874—Bp., 1946): történész. 1911-től a Fővárosi Levéltár munkatársa, 1914—1935 között vezetője. Bp. múltjával, településtörténetével, nagyvárossá fejlődésével foglalkozott: Magyarországi könyvnyomdászat és könyv