Berza László (szerk.): Budapest Lexikon 1. A-K (Budapest, 1993)
B
Bartay Bartay András (Széplak, 1799-Mainz, 1854): zeneszerző, színig., Pest városának tisztviselője, a Pestvárosi Énekisk. alapítója (Menner Lajossal, 1829). A Nemzeti Színház ig.bérlője (1843). Színházát igyekezett függetleníteni a Pesti Német Színház befolyásától. Pályázatot hirdetett a Szózat (1843) és a Himnusz (1844) megzenésítésére. 1845- ben csődbe ment, a szabadságharc után Párizsban, majd Hamburgban élt. Az első m. vígopera, a Csell szerzeménye, 1839-ben mutatta be a Nemzeti Színház. írt operát, oratóriumot, s népdalkiadványai jelentek meg. Bartha Miklós Társaság: 1925-ben Bp.-en alakult irodalmi és pol. társaság. Tagjai az I. vh. után Erdélyből, a Felvidékről és a Vajdaságból menekült írók, művészek, tanárok és egyetemi hallgatók voltak, de a hazai értelmiségiek közül is sokan csatlakoztak hozzájuk. Kezdettől fogva tagja volt Szabó Dezső. A ~ eszmeileg nem volt egységes, a hazai pol. irányzatoknak megfelelően olykor szélsőséges irányzatok uralták. 1920-32 között - főleg a világgazd. válság hatására — a baloldali csoport került előtérbe (József Attila is ide tartozott). Bajcsy- Zsilinszky Endre szoros kapcsolatban állt a ~gal, amely agrárkérdésekkel és a földreformmal is foglalkozott. 1944-ben megszűnt. Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881-New York, 1945): zeneszerző, zongoraművész, zenetudós, a 20. sz. egyik legjelentősebb m. géniusza, az MTA tagja (r. 1935, r. 1945), Kossuth-díjas (posztumusz, 1948). 1899-1904 között a bp.-i Zeneakadémián Koessler János (zeneszerzés) és Thomán István (zongora) növendéke. 1901-ben Liszt h-moll szonátájának remek előadásával tűnt fel mint zongoraművész. 1904-ben mutatták be Kossuth-szimfóniáját, melyet a m. sajtó nagy lelkesedéssel fogadott. Életének döntő fordulatát jelentette a m. népzenével való megismerkedése (1905), ettől kezdve zeneszerzői, tudományos tevékenysége elválaszthatatlan a zenefolklórtól. 1907-től a bp.-i Zeneakadémia tanára. 1912- 20 között Rákoskeresztúron (Teréz u. 28.) lakott első feleségével. Egymás után mutatják be műveit: II. szvit, I. vonósnégyes, Két arckép, Két kép. Elkészült operája, A kékszakállú herceg vára, továbbá a 75 magyar parasztdal, a Zongoraszvit, az Ady-dalok. 1917-ben műsorára tűzte a bp.-i Operaház A fából faragott királyfi c. táncjátékát, s 1918-ban végre előadták operáját is. 1919-ben fejezte be világsikert aratott pantomimjét, A csodálatos mandarint. Külföldi sikerei után itthon is „felfedezték”, művei egyre gyakrabban szólaltak meg a m. főv.-ban is. 1922- ben Dohnányi vezényelte Négy zenekari darabját, majd 1923-ban a főv. fennállásának 50. évfordulója alkalmából Dohnányi Ünnepi nyitányával és Kodály Budavári Te Deumával együtt mutatták be Táncszvitjét. Népzenei tudományos tevékenysége során 1921-ben jelent meg A magyar népdal c. korszakos jelentőségű kötete. Ebben az időszakban 1922-től 1928-ig az I. Szilágyi Dezső tér 4. sz. házban lakott (emléktábla). Megírta két zongoraversenyét, elkészült egyik legjelentősebb műve, a Cantata profana (1930, Bp.-en 1936-ban Dohnányi mutatta be). 1934-től az MTA-n népzenei gyűjtéseinek rendezésével foglalkozott. 1936-ban Liszt problémák címmel tartotta akadémiai székfoglalóját. 1940-ben nyugdíjazását kérte, s elhagyta Mo.-ot, az USA-ba utazott. Utolsó lakásában alakították ki a Bartók Béla Emlékházat. Utolsó bp.-i hangversenyén (1940. okt. 8.) feleségével Pásztory Dittával együtt játszott a Zeneakadémián. Közterületen álló szobrai közül a Bartók Színpadon (Vígh Tamás, 1962), a Margit-szigeti Művészsétányon (Beck András, 1966) és a XI. Kosztolányi Dezső téren (Borbás Tibor, 1979) levő érdemel említést. Hamvait 1988. jún.-ban hozták haza, és a Farkasréti temetőben temették el. Bartók Archívum: 1961. szept. 25-én nyilt meg a II. Táncsics Mihály u. 7. sz. alatt mint az MTA Zenetudományi Int.-e. Két egységből állt. A szőkébb értelemben vett ~ a Bartókra vonatkozó dokumentumok központi gyűjtő- és feldolgozóhelye. Első vez.-je Denijs Dille volt. A másik részleg a m. zenetörténeti, az ált. zenetörténeti és zeneesztétikai, valamint a 20. sz.-i zenekutatás kutatóhelye. Első ig.-ja Szabolcsi Bence volt. 1974-ben összevonták a Népzenekutató Csoporttal Zenetudományi Intézet néven. Bartók Béla Emlékház (II. Csalán u. 29.): 1981-ben, a zeneszerző 100. születési évfordulója alkalmából nyílt meg. Az 1924-ben épült villában 1932-től 1940-ig lakott Bartók, ez volt utolsó mo.-i lakhelye. Az első szinten a zeneszerző művei hallgathatók felvételről. A második szinten korszerű, audiovizuális eszközökkel felszerelt, 80 férőhelyes hangversenyterem van, ahol élő és lemezhangversenyeket, filmvetítéseket, előadásokat tartanak. A tér- Bartók Béla szobra a Kosztolányi Dezső téren