Berza László (szerk.): Budapest Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1993)

M

Mester társulat átszervezésével és kibővítésével hozták létre az —► Állam­i Bábszínházát. — írod. Óhidy Lehel: Az Állami Bábszínház tízéves műsora, 1949-1959 (Bp., 1959)­Mester Árpád (Vállaj, 1927­ ): építészmérnök, Ybl-díjas (1964), Pro Arte-díjas (1966). A BME elvégzése után 1951-től a Bp.-i Városépítési Terve­ző Váll. munkatársa, 1961-től oszt.vez.-je Több je­lentős városrendezési tervet készített: XIV. Nagy Lajos király út, Fiastyúk u. (Krivátsy Ádámmal), Kacsóh Pongrác úti és József Attila lakótelep, az Árpád híd pesti hídfője, a Józsefváros rekonstrukci­ója. Fontosabb ép­­ei: Kékgolyó u. 1., a lágymányosi isk. (mindkettő Kiss Alberttel és Preisich Gáborral). A Budapest c. folyóirat cikkírója; Városszépítés c. cikkének témája a lakóközpont gazdagítása (1985. VIII. sz.). Mesterházi Lajos (Kispest, 1916-Bp., 1979): író, Kossuth-díjas (1962), József Attila-díjas (1952, 1953, 1959), Pro Arte-díjas (1968). A bp.-i egyete­men szerzett tanári diplomát. Az Eötvös Kollégium tagja volt. A Rádiónál dolgozott, a Művelt Nép, az Élet és Irodalom munkatársa, 1966-tól haláláig a Budapest c. lap főszerk.-je. Több regényében, szín­művében elevenedik meg a főv. emberek élete: Isten méretre (regény, Bp., 1966); Férfikor (regény és drá­ma, Bp., 1967); Pesti emberek (színmű, 1958). Bp. ostroma a témája a Tanúság az ember nevében c. regényének (Bp., 1953). Az ostrom utáni időkről szól a regény folytatásában: Fényes szellők és Hazafi­ak iskolája (Bp., 1956). Visszaemlékezések c. önéletí­rás­ töredéke képet nyújt a negyvenes évek Bp.-jéről (posztumusz, Bp., 1984). Mester u. (IX. Ferenc krt.—Könyves Kálmán krt.): a 18. sz.-ban kialakult külvárosnak ez a része a 19. sz. második felében a malmok, vágóhidak, vásár­­csarnokok hatására indult erőteljes fejlődésnek. A ~ és a Soroksári út között állt a 19. sz. végén a Sütök és molnárok, a Concordia, a Gizella, a Hedrich és Strausz gőzmalom, a Hungária árpagyöngygyár, a Közvágóhíd és Marhavásár, a Húskonzervgyár. A 19. sz. elején Gottesakkergasse, 1874-től ~ a neve, amely utal hajdani ip. jellegére. Az 5. sz. házban működik a Ferencvárosi Pincetárlat. Mészáros Mihály (Rákospalota, 1930­ ): szob­rász, Munkácsy-díjas (1976). 1949-54 között a Kép­zőművészeti Főisk.-n Mikus Sándor, Pátzay Pál és Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt. 1954 óta vesz részt kiállításokon. Bp.-i köztéri szobrai: Fiú madárral (X. Üllői út, 1958); Fekvő nő (Óbuda, 1959); Apáczai Csere János (V. Cukor u. 6., 1959); A budai Önkéntes Ezred emlékműve (Tárogató út- Hűvösvölgy, 1975, budatétényi Szoborpark, 1992). Elkészítette Pór Bertalan domborműves emléktáb­láját (II. Pasaréti út 77., 1969). Mészáros-sziget:­­­■ Hunyadi-sziget Mészáros u. (I. Krisztina tér-Hegyalja út): a 18. sz.-ban egy ideig névtelen volt, majd 1874-től a neve Fleischhackergasse (~). Nevét a mai Krisztina tér 10. sz. ház előtt a 19. sz. elején létesített mészárszék­ről kapta. A ~ kiindulásától jobbra találjuk a­z*krisztinavárosi római katolikus plébánia és templo­ma ép.-ét, balra modern, többemeletes lakóép.-ben (Dúl Dezső terve) a kétszáz éves Zöldfa Étterem utódja működik. meszelőasszony: lakások, házak takarítására felfogadható asszonyok a 19. sz.-ban. Állandó he­lyük a Kohlmarkt (Szénpiac, ma Deák tér) volt, ahol teljes felszereléssel (meszelő, tapasztószerszám, vö­dör) 20-25-en is vártak munkára. 1900­ körül még dolgozott néhány­­, később a szobafestő kisiparo­sok végleg feleslegessé tették munkájukat. MESZHART: —»Magyar-szovjet Hajózási Rt. Mészöly u. (XI. Bartók Béla út-Mányoki út): 4. sz.: „Lechner-ház” (Kismarty-Lechner Jenő és Varga László, 1910). - 5. sz.: bd. (Medgyaszay Ist­ván, 1933). - 6. sz.: Jeney-villa (Orth Ambrus és Somló Emil, 1910). METALIMPEX Acél- és Fémkereskedelmi Vállalat: -»külkereskedelem Metallochemia Vállalat (XXII. Harangozó u. 2.). 1908-ban Lossinszky Imre gépészmérnök az V. Rudolf rkp. 4. sz. alatt 20 munkással megalapította az ország első színesfémkohászati üzemét, mely a Cséry-telep hulladékának felhasználására épült. 1910-ben felvette a Magyar Ónművek Lossinszky Imre cég­nevet, s Nagytéténybe költözött. Az I. vh. alatt a lakosságtól begyűjtött fémtárgyakat használta fel. 1917-ben az üzem egy része leégett, a biztosítási összeget új rézgálicgyár létesítésére fordították. 1920-ban megalakult a Magyar Ónművek, Fémkohó Meszelőasszonyok 32

Next