Bíró Ferenc: A fiatal Bessenyei és íróbarátai - Irodalomtörténeti könyvtár 31. (Budapest, 1976)
Bíró Ferenc A FIATAL BESSENYEI ÉS ÍRŐBARÁTAI (Irodalomtörténeti Könyvtár 31.) A szerző az 1770-es évek magyar irodalmával foglalkozik, azzal a korral, amelyet a köztudat immár hagyományosan a megújulás korának, a régi és új irodalom közötti cezúra időszakának tekint. A tanulmány középpontjában az évtized, négy legjelentősebb írójának — Ányos Pálnak, Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lőrincnek és természetesen a kor főszereplőjének, Bessenyei Györgynek — alakja áll. Eszmetörténeti kutatásai alapján a szerző ezt a kort, melyet Szerb Antal a magyar kultúra „misztikus pillanatának” nevezett, úgy mutatja be, mint irodalmunk egyik drámai időszakát: e négy író — különböző intenzitással, különböző jelleggel és szinten — egyformán fellázad a hagyomány ellen, de amennyire félreismerhetetlen lázadásuk ténye, amely a felvilágosodás legmerészebb gondolatait tartalmazza, ugyanúgy nyilvánvaló a hagyomány hatalma is felettük. Ennek a kornak élvonalbeli magyar irodalmában egy mély világnézeti krízis feszültsége munkál. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST