Bizám Lenke: Kritikai allegóriák Dickensről és Kafkáról (Budapest, 1970)
III. A koherens dickensi részlet fantasztikus és az aherens kafkai részlet realisztikus külső formája
A koherens dickensi részlet fantasztikus és az aherens kafkai részlet realisztikus külső formája III. „az igazat mondd, ne csak a valódit” József Attila 1. „Visszavétel” — szószerintiséggel Úgy véljük, az eddigiekben bőséges példatárral bizonyítottuk, hogy a „viszonytalan emberi világ” kafkai fantasztikuma az emberi világ objektív specifikumának, az emberi közösségeket összefogó, alapvető szerkezeti elemnek - konkrétan: a tárgviságnak mint az ember tárgyiassági formáinak — a kihagyásával jön létre. Továbbá: legalábbis utaltunk már arra, hogy a kafkai mű egészében e fantasztikum csak a legritkább esetben (tulajdonképpen kizárólag az „emberállat” képében) ölt érzékileg is irreális alakot, a regényekben azonban seholsem, a külső forma nyelvi elemeiben pedig valóban soha. Ez utóbbi stílusjegyet, az antropomorfizáló-metaforikus nyelvezetet éppen hogy a realista, az adott, különös valóságot különös viszonyok totalitásaként, ábrázoló Dickensnél fedezhettük fel: mint emberek konkrét viszonyainak konkrét tárgyiassági formák, konkrét tárgyak által közvetített, különös szerkezeti elrendeződését. Ha az allegória és a szimbólum kategoriális sajátosságairól elmondottakkal most a dickensi és a kafkai miinek e külső formai sajátosságait vetjük össze — azaz: igyekszünk kimutatni mindkét műben kíilön-külön külső és belső forma tartalomtól meghatározott szerkezeti megfelelését és egymással szembeni kategoriális különbségüket —, természetesen annak nyomatékos leszögezésével tesszük, hogy bár az ilyen szerkezeti azonosság, illetve különbség általában mindig kimutatható a külső és a belső forma, illetve az allegória és a szimbólum között, mi itt most két konkrét mű viszonylatában való, azaz nemcsak egy különös műfajban, hanem különös „műalkotásegyéniségekben” (Lukács György) történt megvalósulásukat vizsgáljuk. Más műveknél (és műfajoknál!) tehát másfajta elrendeződésben lelhetjük fel elvileg ugyanezen megfeleléseket. 17* 259