Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága. C. G. Jung nyomában - Hermész könyvek 1. (Budapest, 1995)
23. Szenvedés, félelem, önmegvalósítás
A költő — s az ember — igazi, való lénye nem a modem eszménynek megfelelően nyitott szemű énje, hanem a csukott pillák oltalmában szóhoz jutó legbensőbb Önmaga! Ez mint jelenség, vagy inkább belső látás, erősen párhuzamos azzal a mitikus, kincsőrző oroszlánnal, amelyik nyitott szemmel alszik, ám csukott szemmel lát éberen. Az is ide tartozik talán, hogy a klasszikus idők nagy látnokai közt feltűnően gyakran akadtak vakok, akik — merész képpel szólván — annyira befelé vagy belülről láttak, hogy az messzemenően elhomályosította számukra a köznapok prózai optikáját. Tudatos énünknél kimondhatatlanul rangosabb fenségről lehet itt szó. Útban mély magunkhoz Kiváló költők megérzése miért ne találkozhatna egy olyan látnoki tudós, mint C. G. Jung intuitív koncepciójával? Ő az anyanyelvén Selbstnek nevezte a centrális archetípust, mely összekötő középpontja a két pszichikus részrendszernek: a tudatnak és a tudattalannak. A Selbst főnév azt jelenti, hogy valakinek önnön lénye/személye/énje, speciális jungi szóhasználatban azonban a megfogalmazhatatlant jelöli, legmélyebb önmagunkat — lényegünket — amennyire az emberileg megközelíthető —, személyiségünk hatalmas erejű, rendező-alkotó magvát, a személyes és kollektív lét egybefogó és vezérlő magasfeszültségét, az ősmúlt örök értékeit, az élet alapellentéteit (melyek egymást feltételezik), a jelent korrektívan ösztönző dinamikát, s — látó szemeknek — a jövő fel-felvillanó irányfényeit. A Selbst csillámló sokrétűségét, gazdagságát legalább valamelyest sejtető magyar megfelelő kell e kulcsfogalom számára, s olyan, amely határozott névelővel, de birtokos személyraggal is jól használható. Mélymag. Magában hordja leendő, érettebb személyiségünk magvait, megvalósítható jó lehetőségeinket, egészséges irányulásainkat. A „mag” szimbolikus, bő jelentéstartalmáról akár könyvet is lehetne írni, évezredekre visszatekintve. Ez a nagyságrend kimondhatatlan mértékben meghaladja behatárolt, gyarló énemet — égboltnyi minőségi különbség. Korántsem mindegy, hogyan tolmácsoljuk magyarul! 138