Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága. C. G. Jung nyomában - Hermész könyvek 1. (Budapest, 1995)
22. Hatalmas ősképeink
motívumokat. Ugyanezen motívumokkal találkozunk mai egyének fantáziáiban, álmaiban, delíriumaiban és rögeszméiben. Ezek a típusos képek és összefüggések viselik az archetipikus képzetek megjelölést. Minél kivehetőbbek, annál erősebb az a tulajdonságuk, hogy élénk érzelmi színek kíséretében jelennek meg... Mély benyomást keltenek, befolyásuk nagy, és lebilincselóek. Az önmagában véve nem szemléletes archetípusból erednek, tudattalan előzetes formából, amely — úgy látszik — a psziché örökletes felépítéséhez tartozik, s ennek következtében bárhol megmutatkozhat spontán jelenségként.” „Az archetípusok meghatározottsága nem tartalmi, hanem csak formális, és még e tekintetben is csupán nagyon feltételesen. Tartalmilag meghatározott őskép csak akkor bizonyítható, ha tudatos, és ennél fogva tudatos tapasztalat anyaga tölti ki. Sokkal hamarabb (...) hasonlítható a formája mondjuk egy kristály tengelyrendszeréhez, amely az anyalúgban valamelyest preformálja a kristály képződést, anélkül hogy maga anyagként létezne. Ez utóbbi majd csak az ionok s aztán a molekulák kijegecesedési módján jelenik meg.” „Az archetípus magában véve üres, formális elem, mely nem egyéb, mint valami facultas praeformandi, a képzetforma eleve adott lehetősége. Nem a képzetek öröklődnek, hanem azok a formák, amelyek ebben a vonatkozásban pontosan megfelelnek a szintúgy formailag meghatározott ösztönöknek. Amennyire bizonyíthatatlan az archetípusok önmagukban vett megléte, ugyanúgy az ösztönöké is, amíg konkrétan működésbe nem lépnek.” „Pillanatra se melengessük azt a képzelgést, hogy egy archetípust végül is majd megmagyaráznak, s ezzel az el lesz intézve. A legjobb megvilágítási kísérlet sem egyéb, mint valami többé-kevésbé sikerült fordítás más képi nyelvre.” (Ezért véli Jung, hogy az archetípus lényege tudatosíthatatlan, más kifejezéssel „pszichoid” = lélekszerű.) Mondhat egyet-mást, hogy 'a görög typos szó ilyesmiket (is) jelent: veret, ütés, lenyomat, véset, képmás, ábra, minta, példakép. Az arche-elótag pedig: kezdeti, ősi. Őskép vagy ősminta talán a legjobbnak nevezhető fordítás, ha nem feledkezünk meg óriási hatóerejéről s a lényegében rejlő, közvetlenül meggyőző „őstekintélyről”. Ilyesmit semmibe venni nem kevésbé veszélyes, mint fittyet hányni fizikai alaptörvényekre. József Attila megdöbbentően mély bepillantást nyerhetett ebbe az egyetemes őskincstárba. Aligha véletlen, hogy az életfolyam kiemel-127