Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága. C. G. Jung nyomában - Hermész könyvek 1. (Budapest, 1995)

Lélekkereső

(beépíteni a személyiségbe — a szerző megj.), olyan fenyegetővé is válhat, ha az álmodó énje még túl szűk és gyenge ahhoz, hogy talál­kozzék és meg tudjon birkózni vele.” Mint érezhettük, egyre nehezebb fajsúlyú álmokkal van dolgunk az „asztal” négy oldalán. Ezek azonban nem merev kategóriák, hiszen átmenetek is lehetségesek. A fő dolog természetesen nem az, hogy álmunkat a megfelelő skatulyába dugjuk, hanem hogy „hozzánk szólását” lassacskán megértsük és megemésszük. 26. Lélekkereső A szívünk azé, aki fölemeli. József Attila Nagy misztérium az, amit álomnak hívnak. Kossuth Lajos Élőnek mondott magunknál elevenebb az álmunk. Elnézünk fölöt­te? Abból lélekritkulás lesz. Akkor pedig egyre könnyebben törik a psziché, ízetlenedik el az élet, ütődnek egymásnak egyének, csopor­tosulások, s nagy közösségek is. „Macbeth öli az álmot.” Bennünk is, ha hagyjuk. Álmunk „kihívó”. Kiszólít, eleinte talán félelmetes ellenfélnek tűnve, mint a bibliai Jákobot ama homályos Valaki, élete sorsdöntő átkelésének éjszakáján (lMóz 32,25). A tusakodásban Jákob lesán­­tult. Ha elgondolkozunk addigi életén, az lehet a benyomásunk: e pontig önmagában hordta „sántaságát”, mindazt, ami benne „sántí­tott” — most csak ennek ténye manifesztálódott, fogalmazódott meg képiesen, mert ami addig bent, sötétben lapult, immár „ki-tűnt”, tü­net lett. S ekkor kapott új nevet: a korábbinál sokkal különb töltést. Nem csodalények segítették közelebb az embert a leikéhez, hanem „nagy bicegők”, önmagukkal fájdalmasan szembesülve. Nem köny­­nyedén találtak útjukra. Hasonlóban iparkodnak segíteni álmaink, 154

Next