Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága. C. G. Jung nyomában - Hermész könyvek 1. (Budapest, 1995)
Lélekkereső
(beépíteni a személyiségbe — a szerző megj.), olyan fenyegetővé is válhat, ha az álmodó énje még túl szűk és gyenge ahhoz, hogy találkozzék és meg tudjon birkózni vele.” Mint érezhettük, egyre nehezebb fajsúlyú álmokkal van dolgunk az „asztal” négy oldalán. Ezek azonban nem merev kategóriák, hiszen átmenetek is lehetségesek. A fő dolog természetesen nem az, hogy álmunkat a megfelelő skatulyába dugjuk, hanem hogy „hozzánk szólását” lassacskán megértsük és megemésszük. 26. Lélekkereső A szívünk azé, aki fölemeli. József Attila Nagy misztérium az, amit álomnak hívnak. Kossuth Lajos Élőnek mondott magunknál elevenebb az álmunk. Elnézünk fölötte? Abból lélekritkulás lesz. Akkor pedig egyre könnyebben törik a psziché, ízetlenedik el az élet, ütődnek egymásnak egyének, csoportosulások, s nagy közösségek is. „Macbeth öli az álmot.” Bennünk is, ha hagyjuk. Álmunk „kihívó”. Kiszólít, eleinte talán félelmetes ellenfélnek tűnve, mint a bibliai Jákobot ama homályos Valaki, élete sorsdöntő átkelésének éjszakáján (lMóz 32,25). A tusakodásban Jákob lesántult. Ha elgondolkozunk addigi életén, az lehet a benyomásunk: e pontig önmagában hordta „sántaságát”, mindazt, ami benne „sántított” — most csak ennek ténye manifesztálódott, fogalmazódott meg képiesen, mert ami addig bent, sötétben lapult, immár „ki-tűnt”, tünet lett. S ekkor kapott új nevet: a korábbinál sokkal különb töltést. Nem csodalények segítették közelebb az embert a leikéhez, hanem „nagy bicegők”, önmagukkal fájdalmasan szembesülve. Nem könynyedén találtak útjukra. Hasonlóban iparkodnak segíteni álmaink, 154