Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága. C. G. Jung nyomában - Hermész könyvek 1. (Budapest, 1995)

Lélekkereső

lehet gyógyír számunkra álmaink szárnyán egy ígéretes és igényes „éjszakai repülés”. Jó volna olyan világosan értenünk önmagunkat, a bensőnket, ahogyan egy közvetlen, megfogható, egyszerű dolgot. De hát saját lelki lényünket s vele álmainkat sem értjük jobban, mint Chagall Chagallt — illetve jó lenne az övét megközelítő szintre jutnunk ön­megértés tekintetében. Alighanem fölidézhetjük Villon szavait: „csak azt nem tudom, ki vagyok”. Jung sem boldogult könnyen a saját álmaival. Éji „látományaink­­nak” incselkedő a természete: szinte mindig egy fokkal magasabban vannak az álomgazdánál, így aztán kapaszkodni kell utánuk. Talán egy nagyon bölcs, eszünket meghaladó „pedagógia” műveli mindezt? Az ősz mester pedig így nyilatkozott élete vége felé: „Amit Lao-ce mond: »Mindenki világos, egyedül csak én vagyok homályos« — ezt érzem én is most, megöregedve.” Kossuth Lajos is aggkorában nevezte nagy misztériumnak „azt, amit álomnak hívnak”. (Be)látásmód Bölcsességre (és nem csupán tudásra) aligha juthat az ember addig, amíg rá nem ébred alapvető esendóségeire, nem utolsósorban arra, hogy éppen a végső s legfontosabb dolgokról milyen gyérek a megbízható ismereteink, önmagunk mélységeibe pedig vajmi kevéssé nyerhetünk betekintést. A technikai vagy politikai megváltás ideo­lógiáira kegyetlen csapásokat mért a két világháború és az azóta nya­kunkba szakadt fejlemények, a kiszámíthatatlan folytatásokról nem is beszélve. Sokan tudnának vádbeszédet tartani. És segíteni? A felelős vezetők és szervezetek emberfölötti feladatok előtt állnak. Hit és összehangolt józan cselekvés nélkül jóra aligha van kilátás. Ezért indultunk el e könyv lapjain „az eltűnt lélek nyomában”, utánanézve álmainknak: mit szólnak hozzánk, egyéni és társadalmi tüneteinkhez, óhajainkhoz, siralmainkhoz, reményeinkhez. Hátha vár ránk valahol egy kis lappangó egészség. József Attila így fohász­kodott: „Emeljétek föl a szívünket!” S ezzel a lényegre tapintott. A valamirevaló változás ott bent kezdődik. Álmaink nem arra valók, hogy kacérkodjunk velük, „nívós szóra­kozás” gyanánt. Ók (be)látásmódra szeretnének hozzásegíteni ben-158

Next