Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága. C. G. Jung nyomában - Hermész könyvek 1. (Budapest, 1995)
6. Az álomgyilkos
sunk” idején — hivatalosan is mindent megtettek az ég bedeszkázására. Ám a nyugatias anyagi jólét paradicsomából is elég „kiűzni” az Istent ahhoz, hogy pokollá váljék. Mindenkinek a személyes felelőssége fölfedezni, hogy milyen küldetésre céladomány az élete. „Ki verné föl lelkűnkben a lelket?” Kérdezhetjük József Attilával. Az ószövetségi Saul király kétségbeesetten szólt: „Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által.” (lSám 28,15) Kétes értékű felvilágosultságunkat, léleksorvadásunkat jelzik az olyan szólások, mint pl. a német „Träume sind Schäume”, és a francia „Songes sont mensonges". (Mondhatnánk: „Álnok álmok”.) Ennek megfelelően egy superman büszkén jegyzi meg: Nekem, kérem, nincsenek álmaim. Műveltebb körökben köztudomású, hogy álmaink gyakran utalnak kínosan elfojtott gondjainkra. Meglehet, hogy valakit sorsa megkímél az efféle nyomorúság durvább kiadásától, ám minden notórius nem álmodótói meg lehet kérdezni, hogy lehet az, hogy soha nem emlékszik álmaira, holott éjjelente 6 is lát egy-másfél órányi álmot?! Miféle pszicho-érdek tagadja meg álmaitól a belépési vízumot a tudat és a tudattalan határán ? A nők sokkal inkább emlékeznek az álmaikra, mint a férfiak, akiket könnyebben ér el a „rationitis”. A nők általában közelebb vannak a saját lelkükhöz, szubjektivitásukhoz. Ez a fő titka annak is, hogy öngyilkosságot sokkal gyakrabban kísérelnek meg nők, mint férfiak. A „sikerült” önpusztításokban viszont a férfiak vezetnek. Az asszonyi érzület hamarabb sejt meg valami kiutat ott, ahol a rövidzárlatos férfilogika felad minden reményt. Mentalitásbeli oka van annak is, hogy a nők jobban ragaszkodnak valamilyen valláshoz, hiszen az lelkűnkben otthonos. Álom- és lélekelnyomó korban élünk. Divat rossz viszonyban lenni ősgyökereinkkel, s ezt még erénynek is tartani. 32