Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága. C. G. Jung nyomában - Hermész könyvek 1. (Budapest, 1995)
17. Színek és típusok
mezóen elkényeztette, kötelességteljesítést nemigen kellett tanulnia, és mivel nem tudott a maga lábán megállni, anyja még meg is nősítette, hogy majd az segít rajta. Micsoda tévedés!) Nyilvánvaló, hogy álmainkban a színeknek is lehet mondanivalójuk, szimbolikájukról Ingrid Riedel könyvet írt. Mi szerény keretben utalhatunk erre a jelzés-alrendszerre, jelen esetben a lélektani funkciókkal kapcsolatban. Először azonban ismerkedjünk meg, nagyon vázlatosan, azzal a kétféle pszichológiai alapbeállítottsággal, amelyek C. G. Jung szellemi örökségéből általánosan elfogadottak, ismertek. Az extra- és az introverzió Az extraverzió, „kifelé fordulás” esetén az érdeklődés főként a külvilág felé irányul, az introverzió, „befelé fordulás” esetén pedig az alany önmagát tekinti iránytűnek, mindkét beállítottságnál ösztönösen, vele született hajlamot követve. (Az ifjúkor erősíteni szokta az extraverziót.) A normális élethez az extraverzió és az introverzió egyaránt szükséges, lévén egyenértékű ellentétek, még akkor is, ha koronként és helyzetenként megítélésük változik. (Manapság például az extraverziót aránytalanul túlértékelik, már láthatók a megfelelő válságjelek, ugyanakkor az „ellenpólust” jelzi a misztikum, illetve a különböző vallások, transzcentendális nézetrendszerek burjánzása. Pedig a különböző emberek akkor boldogulhatnak, ha kiegészítik egymást. Igen hasznos tehát tudnunk, hogy melyik beállítottsághoz vagyunk közelebb, mert az az erősebbik oldalunk, míg a másikban sebezhetőbbek vagyunk, ránk fér a támogatás, és jobb ezzel számolnunk! Aki úgy véli, hogy 6 mindkettőben egyaránt erős, az vagy csodalény, vagy önámító. Az extrovertált ember általában jól alkalmazkodik a külső körülményekhez, érvényesülési képessége is erős. A tárgyi körülményekkel hamarabb elboldogul, mint önmaga (és mások) leikével. Az introvertált ember tájolója saját belső világának az értékítélete. „Az én vezérem bensőmből vezérel”, mondja József Attila, Dsida Jenő pedig így szól: „Belülről nézzen mindenki mindent”. Az introvertáltnak fontosabb, hogy önmagával legyen összhangban, mint hogy a külvilággal. Életének első felében általában nehezebb a dolga, mint a 87