Bogár Lajos: Intenzív. Egy pályakezdés esetfantáziái (Budapest, 2013)
Vér és rózsák
Vér és rózsák 253 cióhoz. A legtöbb ügyeletem olyan stresszben telt, hogy nem mertem az osztályról elmozdulni, csak akkor, ha az idősebb kolléga - „levegőváltozás” céljából - beparancsolt a műtőbe. (Közben még az is eszembe jutott, hogy Dénes az előző héten az anesztéziái és intenzíves kettős feladatunkról József Attila Anyám című verséből idézett: „levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás”.)- Egy-két percig sóhajtatják a beteget, miközben 100%os oxigént áramoltatnak a beteg arcmaszkjához. Láttam Körömin, megint nem ilyen választ várt.- Hány literes az áramlás, és rászorítják-e a maszkot a betegre?- Úgy emlékszem, 6-7 liter a percenkénti mennyiség, és csak lazán tartják az arc felett, mert a betegek többsége bezártságérzésre panaszkodna.- Hát igen, ez a módszer akkor eredményez elegendő preoxigenációt, ha biztosak vagyunk abban, hogy másodpercek alatt befejezzük a légútbiztosítást. Ugyanis, ha nehéz intubációba keveredünk, vagy a beteg oxigénfogyasztása a normális átlagnál nagyobb, vagy a tüdőbeli funkcionális reziduális kapacitás lecsökkent, mint például túlsúlyosakban és várandósokban, akkor ennél eredményesebb módszert kell alkalmaznunk. Ezután Körömi lelkemre kötötte, hogy ilyen esetekben mindig 10-12 liter/perces tiszta oxigénáramlást használok, és az arcmaszkot szivárgás nélkül szorítom a beteg arcára. Nagyon fontos még az időtartam. A preoxigenáció - nyugodt légzéssel - három percig tartson! Léteznek sóhajtatást ajánló módszerek is, de a tidal-térfogatú, háromperces gázcsere hosszabb időt ad a 90%-os oxigénszaturációs határértékig, mint a fél- vagy egyperces sóhajtatás.