Bogárdi János: Kevés víz, víz, sok víz - Korunk tudománya (Budapest, 1967)
Mit is jelent a vízgazdálkodás
Földön folyamatos körforgásban lévő természeti kincs, a vízgazdálkodás igen összetett és szerteágazó tevékenység. A különböző vízigények kielégítésére roppant nagy víztömegekre van szükség. Jól mutatja ezt, ha egy modern városi környezetben élő ember egy napi vízigényét vizsgáljuk. Egy embernek átlagosan: ivásra és főzésre 4,5 liter toalettre 40,9 liter mosogatásra és egyéb háztartási célokra 13,6 liter mosásra 18,2 liter személyi tisztálkodásra pedig 36,4 liter összesen 113,6 liter vízre van szüksége. Ha ehhez a személyes igényhez városokban még hozzászámítjuk az üzemek, az öntözés és a különböző hűtővizekkel kapcsolatos igényeket, a tényleges fogyasztás ennek háromszorosára nő. Ez pedig azt jelenti, hogy az egy főre számított napi vízigény eléri a 350 litert is. így már érthető, hogy a 2 milliós Budapest nyáron napi 750 000 m3 körüli vízmennyiséget is elfogyaszt, sőt szélsőséges esetben vízfogyasztása közel jár az 1 millió m3-hez. A vízigények nemcsak a víz mennyiségére, hanem annak minőségére is kiterjednek. Legszigorúbbak az ivóvízzel szemben támasztott minőségi kikötések. A jó ivóvíztől, amellett, hogy íztelennek, szagtalannak, áttetszőnek és megfelelő hőmérsékletűnek kell lennie azt is megköveteljük, hogy ne tartalmazzon szerves anyagokat, és baktériummentes legyen. Az ipari vizet illetően a minőségi követelmények már kevésbé szigorúak, bár sok esetben az oldott sóktól és lebegő anyagoktól való teljes megtisztítása fontos lehet. 15