Bogárdi János: Kevés víz, víz, sok víz - Korunk tudománya (Budapest, 1967)
A Duna csak folyt
A DUNA CSAK FOLYT Álljunk meg egy patak vagy egy folyó partján. Ha a folyó síkvidéki szakaszán álltunk meg, azt látjuk, hogy szép csendesen folyik, áramlik a víz. Ha a hegyek között vagyunk, csobogva, habosán, sebesen rohan. Szembetűnő' a különbség, bár mindkét esetben a víz folyik a mederben. Hogyan folyik? József Attila írja a Dunáról: Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám, és minden mozdulás. így írja le a költő. S hogy írja le a tudomány? A víz, ez a nagyon gördülékeny (vagyis nagyon kis nyúlósságú) és alakját a határoló felülethez tökéletesen igazító anyag a nehézségi erő hatására mind elemi részeit, mind pedig egész tömegét tekintve az alacsonyabb helyek felé folyik, gördül. Úgy is mondhatjuk, hogy a nehézségi erőnek a magasabb és alacsonyabb helyet összekötő lejtőmenti összetevője hozza létre a mozgást, amely ha akadályra nem talál, folyamatos mozgást hoz létre. Mindez nagyon egyszerűnek tűnik, sajnos a víz mozgása azonban mégsem ilyen egyszerű jelenség. A vízmozgás összetettségét már régen felismerték. Galileinek tulajdonítják a mondást, hogy „lényegesen többet tudunk az égitestek mozgásáról, mint a mindennapi életben szemünk előtt lejátszódó folyadékmozgásról”. Hihetetlennek tűnik, hogy a millió és millió km távolságban keringő égitestek 45