Bogárdi János: Kevés víz, víz, sok víz - Korunk tudománya (Budapest, 1967)
Mit is jelent a vízgazdálkodás
okoztunk kárt. Tehát a vízkárelhárítást is csak szervezetten és központi irányítás mellett lehet gazdaságosan megoldani. A népesség rohamos szaporodása, a termelőerők és a technika gyors fejlődése, a szociális és kulturális színvonal emelkedése a vízkészletek fokozott felhasználódásával jár. Ezért a vízzel való gazdálkodás, beleértve minőségének védelmét is, egyre fontosabb feladat. Az előzőkből is nyilvánvaló, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok a gazdasági tevékenység különböző ágazataival állnak kapcsolatban, a társadalom igen széles rétegét érintik és nagy területre kiterjedő hatását is figyelembe véve, általában a közösség feladatát képezik. Még inkább belátható ez, ha a tervszerű vízgazdálkodás irányításának és fejlesztésének sokrétűségére gondolunk. A vízzel való gazdálkodásnál a vízellátás, az öntözés és sok másféle vízfelhasználás révén hasznosítjuk a vizet. Ha viszont szántóföldjeinkről, legelőinkről és legkülönbözőbb létesítményeinkről levezetjük a fölös vizeket, illetőleg ezek elöntését meggátoljuk, vagy ha a víz által okozott rongálódásokat megelőzzük, tulajdonképpen a vizek kártételei ellen védekezünk. Ebből a kétirányú tevékenységből származik a vízgazdálkodásnak vízhasznosításra és vízkárelhárításra való felosztása. A vízhasznosítást a régi klasszikus elnevezés szerint aktív vízgazdálkodásnak, a vízkárelhárítást pedig a közvetlen hasznosítás fogalmával mintegy szembeállítva passzív vízgazdálkodásnak is nevezték. Ennek a kettős felosztásnak határozott előnyei mellett hátránya,hogy nem veszi figyelembe: a korszerű vízgazdálkodás csaknem valamennyi ága többcélú, ami szinte lehetetlenné teszi az aktív és passzív részek szerinti szétválasztást. Ha a vízgazdálkodást az előbb említett kettős felosztás alapján vizsgáljuk, a vízhasznosítás az emberi társadalom közvetlen vízszükségletének kielégítését, a különböző nép-2 Bogárdi: Kevés víz—víz —sok víz 1 í