Bogárdi János: Kevés víz, víz, sok víz - Korunk tudománya (Budapest, 1967)
Mit is jelent a vízgazdálkodás
pota elérése érdekében. Megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodásban mutatkozik meg legélesebben a komplex vízgazdálkodás szükségessége, mivel a mezőgazdaságban a tervszerű vízgazdálkodás csak a vízgazdálkodási ágazatok összehangolt együttműködésével biztosítható. A mezőgazdasági vízgazdálkodás távolról sem azonos az öntözéses gazdálkodással. Öntözni ugyanis biztos sikerrel csakis úgy lehet, ha egyidejűleg megoldjuk a fölös vizek elvezetését, műtrágyával növeljük a talaj termőképességét, ha szükség esetén még tereprendezés révén is biztosítjuk az öntözővíz egyenletes elosztását, s ha megvédjük a talajt az eróziótól. Az erózió a folyóvíz, a mozgó jég és a szél felszínletaroló munkája. Az öntözésnél a vízerózió lemosva, lesodorva a legfelső és tápanyagokban igen gazdag talaj részecskéket, rendkívül káros lehet. A sikeres öntözés az említett vízgazdálkodási követelmények mellett természetesen a megfelelő növénytermesztési szempontoknak, agrotechnikai eljárásoknak, biológiai és üzemi folyamatoknak a figyelembevételét is szükségessé teszi. A mezőgazdasági vízgazdálkodás lényeges része a belvízgazdálkodás. A belvízgazdálkodás célja a lefolyástalan területeken összegyűlő csapadékból származó vizek elvezetése és ezáltal a talajművelés elvégzésének biztosítása, ritkább esetben pedig nyári nagyobb csapadékok esetén a termés állagának megóvása. Ha a fennsíki lapályokat is figyelembe vesszük, hazánkban több mint 7 millió kh-at veszélyeztetnek a belvizek. Közel 30 ezer km csatornahálózat, mintegy 180 szivattyútelep 503 m3/sec összteljesítménnyel áll jelenleg rendelkezésre a belvízkárok elhárítására. Ezek a berendezések ma még átlagosan csupán 20—22 nap alatt tudják biztosítani a vizek levezetését, ami a biztonságos mezőgazdasági termelés szempontjából túl hosszú idő. A növénytermelés igényeit figyelembe véve ezt az időt feltétlenül 10— 12 napra kell csökkenteni. 24