Bogárdi János: Kutatási jelentések a vízgazdálkodásban. A kutatástervezés és -szervezés főbb kérdései - Tudományszervezési füzetek (Budapest, 1980)
2. Kutatási jelentések
A vízszállító cső- és csatornahálózat méretezése elektronikus számítógéppel című kutatási jelentésről először általánosságban a következőket említjük meg. A kutatási jelentést az első olyan hazai kísérletnek tekinthetjük, amely arra törekszik, hogy a vízgazdálkodás körében használt számítástechnikai algoritmusokat, programrészleteket, input adatokat és gépi számítási eredményeket részleteiben is bemutassa. A kutatási jelentés összeállítása óta mintegy 6 év telt el, és ennek távlatában a jelentés értékes eredményei mellett bizonyos hiányosságokat is találhatunk, amelyeket a hasonló természetű jelentések készítésénél feltétlenül érdemes figyelembe venni. Legelőször is megállapítható, hogy a kutatási jelentésben (jelen esetben az említett könyv jelzett fejezetében) bemutatott csőhálózat-méretezési módszerek ma is korszerűek, azokat a külföldi szakkörök is átvették és alkalmazzák. A felhasználók részéről is felmerült kérdésekből kiderül azonban, hogy a jelentés túl tömör. Úgy tűnik, hogy még azok számára is bővebben meg kellett volna magyarázni a jelentés egyes részleteit, akik csupán a kész számítási programokat kívánják hasznosítani. Nagy előnye viszont a közölt csőhálózat-méretezési módszernek, hogy az eddigi találgatásos megoldás helyett szabatos, egyértelmű hidraulikai méretezést tesz lehetővé elágazó csőhálózatoknál. Ezzel kapcsolatban hiányoljuk, hogy magának a módszernek a bemutatása előtt valamüyen bevezető ismertetésben nem világította meg a szerző, hogy milyen előrehaladást jelent a módszer az eddigi elágazó csőhálózatok hidraulikájához képest. Ezt a magyarázatot példákkal is illusztrálni lehetett volna, amelyekből egyértelműbbé vált volna, hogy esetenként melyik módszert is célszerű alkalmazni. Rátérve a részletes bírálatra, megállapítható, hogy a kutatási jelentés gyakorlati jelentősége igen nagy, amit még az a körülmény is növel, hogy az ismertetett módszer matematikai algoritmusát és a megfelelő számítógépi programrészieteket (programlista, adatok, eredmények) is közli. A fenti pozitívum mellett meg kell állapítanunk, hogy a kutatási jelentés nyüván nagyon gyorsan készült el végleges formájában, aminek következtében stüáris szempontból — beleértve a fogalmazást is - pontatlan. Kifogásolhatók az irodalmi hivatkozások. Pl. a 241. lapon (az oldal-, ábraszámok stb. mind az eredeti könyvre vonatkoznak) hivatkozás történik Dobos Alajosra és Bogárdi Istváma anélkül, hogy megjelölné, hogy nevezettek melyik tanulmányáról van szó. Ez nyüván zavaró, mivel az irodalomjegyzék Dobos A. 18 és Bogárdi I. 2. tanulmányát is felsorolja. Ugyancsak a 241. lapon a képleteknél és az abban levő fizikai változóknál szükséges lett volna a dimenziókat is megadni. Sőt, tulajdonképpen, hogy a kézi számítás is elvégezhető legyen, az alkalmazott mértékegységeket is fel kellett volna tüntetni. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy magyarázatra szorult volna az a körülmény is, hogy a számítógép a 61. ábrán bemutatott vegyes dimenziójú adatokat beolvasás után átalakítja, mert hiszen nyüvánvalóan csak így vált lehetővé, hogy a 62. ábrán felsorolt számítási eredmények számértékükben is helyesek legyenek. 94