Bogárdi János: Kutatási jelentések a vízgazdálkodásban. A kutatástervezés és -szervezés főbb kérdései - Tudományszervezési füzetek (Budapest, 1980)
Bevezetés
mait kielégítő kutatási jelentést más diszciplínák esetében is mintaként felhasználhassunk. A könyv a vízgazdálkodás tudományos kutatásaival foglalkozik ugyan, és példái is ehhez a szakterülethez tartoznak, mégis mindenképpen adaptálhatók az egyéb szakterületekhez tartozó kutatási jelentések szerkesztéséhez. Az a körülmény, hogy a vízgazdálkodás feladatai szorosan összefüggnek társadalmunk csaknem valamennyi gazdasági, szociális és kulturális tevékenységével, még inkább biztosítja a vízgazdálkodásra vonatkozó jelentések általános érvényességét. A könyvben egyébként vezérfonalként fut végig az a törekvés, hogy a kutatási jelentés a kutatás eredményeit a legmegfelelőbb módon bocsássa a gyakorlat, vagyis a gyakorlati feladatok megoldásán fáradozó szakemberek rendelkezésére. Tanulmányunkban több helyütt hangsúlyozzuk, hogy témánkban merev előírásokat, szabályokat nem szerencsés rögzíteni és megkövetelni. Minden kutatási témának megvannák ugyanis a maga sajátosságai, ami viszont azt jelenti, hogy témánként más és más felépítésű jelentés a legmegfelelőbb. Vonatkozik ez elsősorban az érdemi kutatómunka részletezésére. Viszont vannak olyan előírások, pl. a dimenzionális homogenitás, koherens mértékegységrendszer használata, megfelelő jelölések, irodalomjegyzék stb., amelyek betartása minden jó kutatási jelentéstől elvárható. A sok részlet, ajánlás és javaslat tehát elsősorban tanácsnak tekinthető. Végül megemlítjük, hogy a könyvünkben foglalt anyagot a hazai gyakorlat és követelmények, valamint a nemzetközi irodalom alapján az általunk leghelyesebbnek ítélt módon állítottuk össze. Emellett elsősorban a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének (WI) munkatársaival, valamint az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) illetékes vezetőivel, de sok tudományos és gyakorlati téren működő szakértővel is számos megbeszélést tartottunk. A szerző ezen a helyen is hálás köszönetét mond munkatársainak hathatós segítségükért. Külön köszönet illeti meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központot (VITUKI), amely megbízással biztosította a szerző számára a témában való elmélyült kutató munkát. Ki kell emelnem még az MTA Tudományszervezési Csoportja igazgatójának, dr. Szántó Lajosnak segítőkészségét és tanácsait, aki emellett még a 13