Bóka László: Ady Endre élete és művei. 1. Ady Endre pályakezdése. Bevezetés az Ady-kérdésbe (Budapest, 1955)
VIII. Fejezet
én rövid válaszom a nagyságos asszonyok rólunk kifejezett véleményére. És hogy ezekért az igaz szavakért minden harag én reám zúduljon, azt is kijelentem, hogy amit írtam, az nem a ’Debreczen’ szerkesztőségének, hanem saját magamnak a véleménye.« így tagul ki általános érdekűvé minden, ami a tollára kerül. Ilyen személyes dühvei veti magát a harcba (emlékezzenek rá, ezek azok az idők, mikor Sipos Bélával egy nadrágjuk van néha!) és ilyen provokatívan vállalja a személyes felelősséget : »saját magamnak véleménye«. Ez a személyes érdekeltség és ez a személyes helytállás Petőfi óta és József Attiláig ezzel az erővel nem hangzik el a magyar irodalomban. Annak, hogy a magyar irodalom élére kerülhessen valaha, itt van a gyökere : a személyes érdekeltségben és a személyes helytállásban. Ez a lírai hitel és a lírai felelősség alapja. így fundálják meg cikkei a jövő nagy költőjének szobortalapzatát. Már ekkor megmutatkozik az a tulajdonsága, hogy rendkívül élénken reagál az ellentmondásokra, a belső hazugságokra. 1899 tavaszán bukott meg az ország legreakciósabb miniszterelnöke, báró Bánffy Dezső. Hívei Bánffy bukását nem ennek a komisz despotának korrupt üzelmeivel magyarázták, melyeket még a burkoltan korrupt uralkodó rendszer sem tűrhetett el : Bánffy megbuktatásában a liberalizmus, a polgári demokrácia bukását igyekeztek láttatni s a francia forradalom eszményeinek hulltát siratták Bánffyban. Ady ennek a hazugságnak ront neki »Szolnokdobokai hagyaték« című cikkében (1899. május 9.). Megírja, hogy Bánffy bukásával elintézetlen maradt egy bárói és egy királyi tanácsosi kinevezés. Az ilyen kinevezések, címadományozások a korrumpálódó kormányok bevett jövedelmi forrásai voltak, aki a címet s rangot kapta, az lerótta érte obulusait. »Bizony bosszantó dolog ez a demokrata Magyarországon« — írja Ady. »Tudniillik mi demokraták vagyunk. Nálunk dühöng az egész világon a legfurább demokrácia. Mikor a kor parancsa megszüntette a rendi kiváltságot, egészen demokrata színe volt Magyarországnak. Ezt a színt aztán alaposan megreparálták a kiegyezés óta egymást felváltó kormányok. A régi nemesség, mely jogairól, tradítióiról önként lemondott, nem volt elég jó. Csináltak ríj nemességet börziánerekből, gazdag kalmárokból, vicinálistákból s az Isten tudja még micsoda nációkból. . . Most aztán igazán csehül állunk. A demokrácia nevében van három uralkodó osztályunk : a régi és a csinált nemesség, a főbureaukraták és a pénzemberek. . . Atulajdonképeni intelligencia leszorult a vezetőhelyről, leszorították a rendszer emberei : a vicinálista és provisionista nemesek!. . . A szolnokdobokai politikus két elintézetlen aktát hagyott utódjának. Ez a két elfelejtett kinevezés egy gyalázatos rendszert jelent. Meglátjuk, 120