Bóka László: Ady Endre élete és művei. 1. Ady Endre pályakezdése. Bevezetés az Ady-kérdésbe (Budapest, 1955)
XVIII. Fejezet
udvarok, gépgyárak fejlődő kerülete, munkáslakások kerülete, a szociáldemokrata mozgalom egyik-legerősebb fészke a XX. század első évtizedeiben. Ebben a kerületben, hová a gráci paulai Szent Vincéről elnevezett lazarista kongregáció templomát és rendházát készültek felépíteni a magyar adózók pénzéből, ebben a kerületben született meg néhány esztendő múlva a magyar proletáriátus mindezideig legnagyobb szószólója, József Attila . . . Ady, aki ekkor még egy nagyon szélesre kontemplált liberalizmus híve, azt fedezi fel, hogy a terjeszkedő reakciós erőkkel szemben éppen a szervezett munkásság ereje látszik csak versenyképesnek. Nem minden aggodalom nélkül látja ezt, de fejlődése szempontjából rendkívül fontos ez a felismerés : innen jut majd el oda, hogy a radikális forradalom erői közé mint középhadat tudja besorolni a munkásosztályt. Azt írja : »Vajha rossz jósok volnánk, de megérjük még, hogy a fekete lobogót nem gyűrheti le a szocialista vörös lobogón kívül semmi ebben az országban«. A »vajhä«-t a liberalizmus polgári gondolkodású híve írta le, a feltevés azonban már a forradalmi elszánású reálpolitikus felismerése. Az a folyamat játszódik le Ady szívében ezekben a mozgalmas hónapokban, melynek során még korántsem szakad el a francia nJgy polgári forradalomban gyökerező liberális eszméktől, de egyre világosabban látja, hogy a magát liberálisnak nevező hivatalos politika liberalizmusa már csak üres jelszó s elkezdi keresni azokat a partnereket, akik az ország polgári átalakulását valóban akarják, valóban ki tudják harcolni. Tájékozódása során egyik legnagyobb gondja az, hogy az ifjúság között milyen akadálytalanul hódít tért a reakció klerikális-kuruckodó agitációja. Már debreceni diákvezér és újságíró korában harcolt a Budapesten virágzó klerikális diákmozgalom ellen. Most, meggyőződésében fejlődve, még nagyobb aggodalommal tekint Pest felé, ahol a klerikális izgatás és a soviniszta izgatás egyre nagyobb méreteket ölt, a reakciós Széli-kormány csendes támogatásával. Ezeknek a mozgolódásoknak egyik »legtehetségesebb« vezéralakja volt egy Kecskeméthy Győző nevű joghallgató, aki »Nemzeti ideál« című könyvében kodifikálta valósággal a klerikális-soviniszta ideológiát s aki ezt a jellegzetesen »labanc« állásfoglalást mesterien tudta egybekötni a szólamos »kuruckodással«: egy úgynevezett »kuruc-brigád«-ot szervezett, melynek ő volt a feje. A hivatalos körök siettek a fiatal diákvezért Pesthez kötni, alig végzett, máris állást kapott a fővárosnál. Az a korlátlan bizalom, mely azért vette körül hivatalában, mert tudták róla, hogy magas politikai pártfogással került hivatalába, lehetővé tette, hogy egy óvatlan pillanatban 575 000 koronát sikkasszon s ezzel kiszökjön Amerikába. Ekkoriban (1901.novem-224