Bóka László: Ady Endre élete és művei. 1. Ady Endre pályakezdése. Bevezetés az Ady-kérdésbe (Budapest, 1955)
XXIV. Fejezet
ben azt kísérelte meg, hogy a teologikus világképet egyeztesse a modem természettudomány eredményeivel, 1898-ban adta ki »Produktiv-е a pénz?« című munkáját, mely a kapitalizmus kérdését vetette fel s éppen 1902-ben jelent meg egyik legragyogóbb szofista bűvészmutatványa, a »Föld és ég«, melyben a modern geológia és a teológiai világmagyarázat között mutatott ki érintkező pontokat. Nem volt jobb ügynöke Rómának nála hazánkban, széleskörű műveltségével, nagy szónoki képességeivel, azzal a bátorsággal, amivel az aktuális kérdésekhez nyúlt, azzal a mesterségesen lanszirozott pletykával, hogy Róma nem mindenben helyesli nézeteit, olyanokat is visszahódított a fideizmus setétsége számára, kik már a természettudományok fejlődésének és a kiéleződött társadalmi harcnak tudomásulvétele folytán elszakadtak Róma járszalagjáról. S ekkor még, 1902-ben, nem váltak nyilvánvalóvá Prohászka Ottokár jellemének végzetes fogyatkozásai, még nem volt előrelátható az a metamorfózis, mely a harcos militarista Prohászkát a radikálisokkal, sőt a szociáldemokratákkal való barátkozáson át a forradalom lelkes hívévé teszi, majd az ellenforradalom és a fehérterror főcsahosává s végül elvezeti a Bethlen-i konszolidáció mérsékelt polgári-liberális szárnyára. 1902-ben Prohászka mint bátor, szókimondó és modern pap hírében állt, kire reménykedve tekintett a radikális polgárság egy része is. Ady kíméletlen kirohanása Prohászka ellen világos bizonysága annak, hogy milyen politikus érzékenységgel hatol Ady már ekkor a megtévesztő látszatok alá, mennyire nem ejtik meg őt a szólamok s milyen világosan disztingvál. Prohászkával vitázó cikkét azonban ezúttal nemcsak ebből a szempontból méltatjuk, hanem Ady növekvő művészi ábrázolókészségének szempontjából is. Ahogy a Bartha Miklóssal vitázó cikkében annak egy szavát, úgy fordítja Ady ebben a cikkében Prohászka egy képét megalkotója ellenébe. Nem kétséges, hogy van ebben valami költői játékosság. Ma hajlandók vagyunk a költői játékosságot elítélni, vagy legalábbis nem leplezett bizalmatlansággal orrontjuk benne az öncélúság, a formalizmus veszélyét. Ady vitacikkeinek szó- és képjátékai- arra intenek: lassabban a kitagadással ! Ha játékon azt értjük, amit Huizinga »Homo ludens«-e kodifikál, ha formalizmust látunk s ítélünk el Kosztolányi egynémely művében, akkor igazunk van. De a játékosság önmagában nem ítélhető el, a forma és a tartalom viszonya nem vulgarizálható. Ady politikai cikkeiben azok eszmei tartalmát nem hogy elhomályosítanák Ady formai játékai, hanem kiemelik, felfokozzák s József Attila egyik legsúlyosabb politikai verse, az »Éhség« szonett-formában íródott, mely formát általában nem szokás a forradalmi mondanivalók adaequat formájáfOP