Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)

Alakok

kétségtelenül nem megrovás, hanem politikai tüntetés, kihívás, felkínálkozó, ízléstelen filoszemitizmus, amit még aláhúz a rokonokra való családgyalázó célzás. ,,A görögkeleti vallásban nyugalmat nem lelt csak papot” — a minősített káromlás után itt a minősített vallásgyalázás is, uszítás a papság ellen s szemtelen fricska mindenféle vallásosság felé, otromba teológiai tévedés. Mert mi hát a vallás, szálloda talán, mely „nyugalmat” ígér híveinek? Aztán megint valami veszélyes, kétértelmű, hivalkodó, nagyzoló kijelentés: „országos volt a pusztulásban”. Országos eső, országos gondok, sőt országos pusztulás is van. De nevez­heti-e magát országos esőnek egyetlen vízcsepp? És végül a meglepő, szelíd, vigasztaló andante: „no de hát ne búsuljatok”. Feltéve, de meg nem engedve: ha mindaz igaz volna, amit e szemtelen elpanaszol, akkor miért ne búsuljunk? Viszont: aki végigbosszankodta ezt a kihívó verset, annak van-é esze ágában a búsulás, ha csak nem irodalmunk hivatott pásztora, a nemzeti költés züllésén aggódó akadémikus vagy kisfaludysta! És e látszólagos szelídség és vigasztalás is őszinte-é? Ha az, akkor miért fölényeskedik arcátlanul az élén ama fölényes nyelvi kéz­­legyintés: „no de hát”? Többé-kevésbé mindenki így viszolyogta végig József Attila első bemutatkozásait, egyik sem volt megnyugtatóbb ennél. „Nem én kiáltok, a föld dübörög”, vagy „Nemzett József Áron szappanfőző . . . Megszült Pőcze Borcsa, kit megettek a fenék . . .” vagy „hejh burzsoá! hejh proletár! — én, József Attila, itt vagyok!” — s végül ama végzetes „Nincsen apám, se anyám”, melynek következtében a legszorgalmasabb és leg­ostobább magyar egyetemi tanár kitaszította a szegedi egye­temről. Nemcsak a maradiak, nemcsak az ostobák viszolyogtak. Ez a hang mindenkit meghökkentett, s mindenkiben felvetődött a kétség: irodalom mindez? Ám a kétségek nyomába új kétség szegődött az igazi olvasók lelkében. Mikor hökkentett meg utol­­j ára vers ? Nem akkor, mikor először olvastam verset ? Nem akkor, mikor középkori latin himnuszok után először zengett fel Balassi profán magyar lírája? Mikor az almanach-líra után először kodácsolt Petőfi anyjának tyúkja, mikor tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén, mikor Ady, mikor Babits megszólalt? S ha e vers nem költészet, miért kell végigolvasnom újra, mért 213

Next