Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Alakok
Ha az indítás fel is ismerhető, egyben jellemző is, hogy éppen ez fogta meg. Kortársai, mi mindnyájan tétován álltunk az adott világ varázsai között azokban az esztendőkben, mikor József Attila élete java termését alkotta. Eklektikusok voltunk s hol ide, hol oda kaptunk megoldást keresve. Ezek voltak azok az esztendők, mikor bálványimádó csodálattal csüggtünk a racionális XVIII. századon, ezek voltak azok az esztendők, mikor a tömegek boldogan fogadtak mindenféle zagyva mítoszt s bármely varázsjelet, szvasztikát, sőt nyilaskeresztet, mely megoldást és egyértelmű magyarázatot ígért. De mi megmaradtunk a meddő vágyakozásnál, anélkül hogy bámulatunk tárgyai nyomán hozzáfogtunk volna az új enciklopédia megalkotásához, a fogalmak tisztázásához. József Attila volt az egyetlen, aki habozás nélkül a rend megkeresésére, a bizonyosság kutatására, a bátor eszmélkedésre vállalkozott. A tudomány, főként az a tudomány, mely hozzánk akkoriban eljuthatott, nem segítette sokkal. Nálunk a német tudományosság termékei voltak a „módi” (Wissenschaft der Fachstudien — ropogtatta a német szót gúnyosan Attila), de abból sem az, ami korszerű volt. Hiszen még a marxizmus nyomán megindult kutatások eredményeihez is valóságos körvadászattal lehetett hozzáférni, felverve a magánkönyvtárak titkos rekeszeinek rókalyukait is! Neki erre nem is volt nagy szüksége. Ezt az elanyátlanodott gyermeket, kiben sokáig minden más vágyat elölt a felnőttség vágya, árvaságának nyomasztó terhe gyorsabb futásra kínozta, vágyai révén felnőttebb lett mindnyájunknál. így vált az alapjában véve holtáig gyermeki tisztaságú lélekben érzelmi indítássá, ihletforrássá mindaz, amivel kívüle csak a tudomány foglalkozott eddig. Érzelmi s ösztönös utakon jutott hozzá, de amihez hozzájutott, az több volt, mint a költők érzelmi problematikája. Benne a költészet akkorát „ugrott”, miirt amekkorát a fizika Plánokban és Einsteinben: egy új világkép látóhatáráig. Természetesen oktalanság lenne eltagadni vagy észre nem venni, hogy a fejlődés e hatalmas ugrásában milyen elhatározó szerepe volt József Attila elméleti marxizmusának. Aki olyan alapossággal mélyedt el Marx máig is félig értett és felületesen kommentált történelmi materializmusának lényegében, azt többé sohasem ejthették meg 236