Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Alakok
A játékos hangulat az eszmélet fényében teljes értelművé válik. „Valami furcsa módon” ugyan, de ez a furcsa mód korántsem ködöstekintetű elrévedés, hanem az értelmi rendet megelőző intuíció villanása, mely sohasem veszti el kapcsolatát az értelemmel ebben a költészetben, melynek érzései is nyitott szemű érzések, — tehát furcsa módon, de nyitott szemmel érzi egységét a külsőnek nevezett világgal. Azért hangsúlyozom, hogy külsőnek nevezett világgal, mert eszméletének szabadságában testként egy a világgal, de ezt nem érzékeli, hanem érzi s nem fűbenfában folytatódik testi léte, hanem az egészben. A valósággal való harmonikus érintkezése mindig a világ teljét, a kozmosz egységét idézi fel eszméletében, mindig eltörli maga és a világ közti határokat, s mindig felmerül benne a világ külső rendjének, a szabadságnak képzete. A vers címe: Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak. Ilyen költő volt. JEGYZET Ez a kurta esszé bizonyos értelemben kollektív alkotás. 1945 nyarán Borsos Miklós ifjú barátom megajándékozta a focsani-i fogolytábor Magyar Clubjának könyvtárát egy József Attila kötettel. Felbecsülhetetlen ajándék volt, mindennapi Berzsenyink mellett ez is otthonná és kenyérré változott s kiindulópontjává vált azoknak a beszélgetéseknek, melyeket Gyárfás Miklóssal, a kitűnő költővel, Mádi Szabó Gáborral, a Nemzeti Színház fiatal művészével és Szatmári Endre hegedűművésszel folytattunk soha-nemhajnalodó hosszú éjszakákon. Ezek a beszélgetések vetették fel bennem József Attila költészetének problematikáját úgy, ahogy itt interpretálom. Ahogy ott, a moldovai ég csillagai alatt, a sötétség személytelenségében egybefolytak szavaink, úgy őrzi ez az esszé is az ő fogékonyságuk, ízlésük, művészet-szemléletük emlékét. Igazság szerint társszerzőim ők, s ha József Attiláról rajzolt probléma-térképem s vallomásom hibáiért a felelősséget magamra vállalom is, azért. 266