Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Könyvek
(hogy óh, mi mennyire nyomorgunk) fokozza utálatunkat, az elnyomók gaztetteit „tyúkszemre lépéssé” kicsinyíti megvetően. В mondanivalóban és kifejezőerőben gazdag vers a maga korában egyike volt a leghatásosabb agitatív verseknek: idézték, szavalták a munkásmozgalom illegális találkozóin, a jövendőért harcoló kommunisták erőt merítettek belőle, a tájékozatlanok szemét felnyitotta. Ma egyike a letűnt korszak legmegrendítőbb emlékeinek. Ahogy a kizsákmányolok jólétét s hamis részvétét szembeállítja egymással néhány sorban, az megjelenítő vízióbau tárja elénk az úri Magyarország legsetétebb esztendeit s föléleszti gyűlöletünket a tegnapi elnyomók ellen, s hálánkat azok iránt, akik megszabadítottak minket e kor embergyilkos bitangságától. De vajon csak múltbeli hatásáért s múltidéző, dokumentum-jellegéért olvassuk s becsüljük ma e verset? Nem. József Attila mondanivalója ma is teljes érvénnyel szól hozzánk, figyelmeztetésére ma is szükségünk van. Az osztályellenséget megfosztottuk ugyan hatalmától, kizártuk hazánk ügyeinek intézéséből, de még közöttünk van, s hatalmát vesztve talán még ádázabbul ellenségünk, mint volt hatalma teljében. S a világ „másik” felén, az imperialista országokban má is ugyanaz a megtévesztő játék folyik, mint folyt a náci fasizmus virágkorában. A monopóliumok urai s aljas csatlósaik, a szociáldemokraták ma is a munkásmozgalom igazságaiból lopott szólamokkal, szabadságról s békéről hazudozva készítik boszorkánykonyhájukban a fölszabadult emberiség számára a rabságot s a háború poklát. József Attila tiszta szava ma is időszerű, mikor osztályharcra, osztályéberségre, az elnyomók elleni gyűlöletre biztat. S azzal, hogy verse művészi tökéletességgel mondja ki igazát, példát ád költőinknek, s igényt ébreszt a mai olvasóban, az ilyen költészet igényét. A népet tanító, felvilágosító, mozgósító igazság bátor kimondása, a valóság hűséges és élményforró feltárása, az igazság győzelmébe vetett hit megragadó erejű hirdetése művészi tökéletességű formában, anyelv kifejezőerejének, gazdagságának, muzsikájának fölhasználásával: ez a szép vers. Megjelent : Szép magyar vers. Tankönyvkiadó. 1952. 73-81. 1. 455