Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Könyvek
szerzőire is jellemző a népi származás hűségre kötelező tudata, de ez semmiféle megtorpanást és űrt nem okoz esetükben, mert a fejlődés, a haladás felismerésének távlatából termékeny népszeretetté és felelősségérzéssé emelkedett” — olvassuk az előszóban (6. old.). A kötet szerzőinek körülbelül egyharmada nem népi származású, furcsa hát, hogyan vonatkoztatható rájuk is a népi származás tudata. De az sem érthető, hogy a valóban népi származású költőkben ez a tudat miféle megtorpanást vagy űrt okozhatna? Akárhogy forgatom ezt a mondatot, ott kísért benne valami a „proletkult” nem éppen haladó hagyományából, s ezt az ízt még a — helyesen hangsúlyozott — népszeretet, a nép iránti felelősségérzet sem oszlatja el egészen. Félreértés ne essék: az én szívemet felmelegíti, ha azt látom, hogy egy antológia szerzői között ilyen sokan vannak népi származású költők, hiszen ez egyik bizonysága annak, hogy nincs már „néma nép”, hogy a felszabadult haza művelődéspolitikája valóban egyre többet szabadít fel népünk alkotóerejéből. De ne legyen a származás tudata jellemző egy irodalmi mozgalomra (különösen úgy ne, ha ezt olyanoknak is adományozzák, akiknek nincs természetes részük benne!). Beérem a szocialista öntudattal, annál is inkább, mert abban a népi származású József Attila nem programszerűen népi öntudatúakkal társul, hanem például Alexej Tolsztojjal, — anélkül hogy a népszereteten, a nép iránti felelősségérzeten csorba esnék. (Hogy ez nem felesleges aggályoskodás, azt egy már idézett, egészében örvendetes mondat egy kitétele is igazolja. A kötet költőinek politikai öntudatát, politikai harc-készségét furcsán indokolja e nemzedék „egészségestermészetes alkata”. Alkat kérdése ez?) De nem ez az elsiklás jellemzi az előszót, hanem pártosságuk bátor hangoztatása, a vulgáris sematizmustól való határozott elkülönülési szándékuk leszögezése, s az az eléggé nem méltányolható szándék, hogy a formaújító kísérleteket az eszmei modernség jegyében, a realizmus szándékával kívánják véghez vinni. Kz utóbbinak lehetőségén, illetve sikerén-sikertelenségén múlik, hogy líránk tovább jut-e József Attila útján, túllép-e „a mai kocsmán”, melyből sokszor még mindig a Nyugat és a népi írók zenéje visszhangzik. A kötet költői nem egy nemzedék zárt egységéből lépnek elénk. Van közöttük 1921-es és van 1940-es születésű, az hogy 469