Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Irányok és értelmezések
pozíciójában, tehát elemi részeiben és összhangjában is forradalmat sugárzott, a kommunista József Attila lírája volt. A nagy távlatra tekintő pedagógiai feladatok mellett — melyeket itt csak érinthettünk — a modernizmus elleni harc elsősorban a kritika feladata. Minél fontosabb és sürgetőbb ez a harc, annál több óvásra és megszorításra van szükség, mert a hatásos, elvi tisztaságú kritikai harcnak komoly nehézségekkel kell megküzdenie. Ebbe a harcba nem szabad a tévedhetetlenség despotikus, mindenáron-deklaratív igényével belekezdeni, hanem számolni kell a lehetséges buktatókkal. Megnehezíti a modernizmus elleni kritikai harcot az, hogy a modernizmus olykor a tartalmi újdonság álruhájában jelentkezik. Azt hirdeti magáról, hogy sajátos kifejezési formái és szemléleti módja azt a modern világképet tükrözik, melyet az új fizika, az új technika, az új biológia, az új lélektan teremtett meg, hogy a gépesített világ ritmusa másként tagolja a költő szavát is, hogy az atomveszély például reális valóság, s ha ennek szorongató tudatát nem fejezi ki a költő, hűtlenné válik valóságtükröző feladatához. Ez azért jelent nehézséget, mert elemi részeiben sok igazság van. Csak a gondos elemzés árulja el, hogy ezekben a tartalmukban is újszerű művekben úgyszólván nincs egyéb társadalmi tartalom, mint egy kollektív válságtudat, valójában azonban annak az embernek riadalmát tükrözik, akinek fejére nőtt a tudomány és a technika fejlődése, aki a tárgyi világban eltárgyiasodik, s a fejlődésnek csak kockázatát látja s nem annak perspektíváját. A kritikának ujjongva kell üdvözölnie azt az irodalmat, amely korunk nagy tudományos felfedezéseinek, az új technika életritmusának művészi kifejezője, s bátran szakít a letűnt korok költészetének floskulusaival. De a kritikának ugyanakkor azt kell vizsgálnia, hogy ezt az új ritmusú életet azzal a társadalmi tudattal nézi és ábrázolja-e a költő, ahogy Petőfi fölérzett a gőzvasútra, ahogy József Attila érzelmileg is átélte a gépi technikában rejlő, emberfelszabadító, forradalmi lehetőségeket, ahogy biológiai tudatossága szerelmi lírává vált a csodálatos Óda-ban. Ha nem, akkor el kell utasítania, le kell lepleznie, mert akkor álmodernség, mert akkor visszás világképet tükröz. A tudományos és technikai fejlődés elválaszthatatlan a társadalmi fejlődéstől, ellentétbe még akkor sem állítha-484