Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Irányok és értelmezések
keresői hamarosan vissza is szelídülnek az atyai házhoz, s egyre szebben férnek meg Illyéssel is. A líra forradalmi fordulója nem lesz lírai forradalommá, a líra ellenforradalmából maga a teoretikusa, Halász Gábor is kiábrándul. A Nyugat-ban helyreáll a mozdulatlanság békéje, s kimarad belőle az egyetlen igazi forradalmár, József Attila: rövid vendégszereplésének, sajátos módon, csak Babitson marad nyoma. Több mozgalom nincs a felszabadulásig. Mert József Attila magából tud csak tábort csinálni, mikor a fasizmus elleni harc élethalálharccá élesedik, s halála után egyetlen sikoly riog a lírában a jövendő felé, Radnóti Miklós tiszta hangja. Nem mintha a többiek behódolnának a fasizmus förtelmének. Akad ilyen is, de nagyon kevés, és azok is elszigetelődnek. A líra ellenáll, de ez passzív rezisztencia csak s nem harc: a harchoz démon kéne, s ez a nemzedék többet tud a szenvedésről, mint a szenvedélyről, s önmagát látja, nem az ,,új kísérteiét’'. A passzív rezisztencia nem lebecsülendő, mert rezisztencia, s ha nem is egyenértékű a József Attila-i magatartással, de magasan felette áll annak a szégyenletes „együttműködés”-nek, melynek annyi kiábrándító példáját láttuk a francia, a holland, a német, az osztrák irodalomban, jóllehet ott az ellenállás aktivitása is nagyobb volt. De hogy líránk ebben a döntő harcban nem jutott túl ezen a passzív ellenálláson, azon érdemes elgondolkodni. Itt bosszulta meg magát az, hogy Petőfi példája olyan messzi példa volt csak, s hogy Ady példájától mind a népi írók, mind az új artisztikum keresői elfordultak. (Megint csak József Attila volt az egyetlen kivétel!) Petőfitől, a XIX. század forradalmától nem lehetett megtanulni a XX. század forradalmát, s Adytól, aki sejtett valamit e század forradalmának lényegéből, elfordultak, s elfordították őket. Hadd mutassak rá itt csak egy kérdésre, a jobb és a bal kérdésére, a frontális megoszlás kérdésére. Ady hovatartozása körül nem lehetett vita. A népi irodalom megindulásakor, hangsúlyozom, megindulásakor sem lehetett vita, ámbár itt a baloldalt sokkal általánosabban kell értelmezni, mint Ady korában. „Vers, eredj, légy osztályharcos! A tömeggel együtt majd felszállsz!” — írta József Attila Szocialisták című költeményében. Ez is világos beszéd volt, a legvilágosabb, melyet nem kellett valamiféle általános értelemben felfogni: ez a szocialista, a 503