Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)

Irányok és értelmezések

„Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz !” — írta József Attila, félreérthetetlen egyszerűséggel. A fiatal költő azt tanulta, ha kritikát olvasott Erdélyi József verseiről: „Álom- és meseszerű képekkel sikeresen politizál Erdélyi, mert a fogalmak vagy képek sokértelmű szimbolikája megengedi a reálpolitikai árnyékvetést is; azonban sokszor nem így dolgoz fel társadalmi témákat, hanem ... a közvetlen szó­kimondás területére lép . . . Erdélyi elmélkedő politikai verseinek árt az egyszerű és természetes realizmus, és használ a fátyolozó szimbólum” — írja Szabó Lőrinc (Ny XXV. 631. 1.). „Vers, eredj, légy osztályharcos ! a tömeggel együtt majd felszállsz!” — írta József Attila, máig is forró szenvedéllyel. „A megtagadott szerelem azután ezt a védett állapotot, ezt a csöndes extázist kavarja fel iszonyú ciklonéval; az űrbe és a kétségbeesésbe taszítja áldozatát, megalázóbb minden társa­dalmi igazságtalanságnál...” — írja Halász Gábor. „Soha a kizsákmányolás a proletárfiút olyan indulatkitörésre nem ragadta, mint az elmaradt ölelés a férfit” (Ny XXX. 134. 1.). „Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!” — írta József Attila, egész költészetére érvényes meggyőződéssel. Illyés azt írta a Külvárosi éj-ről: „Három-négy hibátlan szakasz után ráeszmél, hogy ő tulajdonképpen forra­dalmár is, sőt — és itt jön a nehezebbje — tudományosan kép­zett marxista is. Nem szeretném, ha félreértenének. Semmi kifogásom forradalmisága ellen, a baj csak az, hogy ez épp egy nyugodt szemléletű, minden izgalomtól és lázítástól mérföldre eső vers írása közben jut eszébe. A két merőben különböző érzelmi állapot nem fér össze. Képzeljék el, hogy Petőfi a Reszket a bokor . . . hangulatába és egyik szakaszába akarta volna elhelyezni azt, a maga helyén különben kitűnően megálló gon­dolatát, hogy a királyokat sürgősen fel kellene akasztani” (Ny XXV. 633. 1.). S Petőfi a példa! Mintha nem Petőfi írta volna a Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?, a Feleségem és kardom, a Beszél a fákkal a bús őszi szél lírai csodáit! Melyekben éppen az a csoda, hogy a boldog szerelem „nyugodt szemléletű, minden izgalomtól és lázítástól mérföldre eső” hangulatában harsogtatja fel a forradalom szavát, hogy „két merőben különböző érzelmi állapot”-ot tud egy vers hevületében összeforrasztani. Mint József Attila a Már két milliárd-Ъап. 507

Next