Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Irányok és értelmezések
A líra fordulója azért fúlt bele abba a meddőségbe, amibe az új artisztikum keresői belevesztek, mert sem a Nyugat, sem azok a folyóiratok, melyeket a kor hatalmasai a Nyugat mellett és a Nyugat után élni hagytak, nem tudták befogadni a kor forradalmi ideológiáját, s így nem tudták kidajkálni a kor új nagy költészetét. Nem könnyű vád ez, hanem tanulság, s nem hallgathatom el azt sem, hogy József Attila joggal írta Halász Gábornak: ,,— sajnos — a baloldalon sem lelem költő létemre a helyemet” (Ny XXX. 132. 1.). József Attila, Radnóti Miklós kevés számú társaikkal itthon, kényszerűen, az emigráció jelentős költői odakünn, a hontalanság okán, magánosán lobogtak el — éppen azok, akiknek dala a tömeggel együtt tudott volna felszállni. De ehhez egy új társadalom kellett. S ezt a mai társadalmat, sok egyéb közt, az is méri, hogy fel tud szállni tömegeivel a József Attilák dala. Megjelent : A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, XIV/1—4. 1959. EGY ÚJ STÍEUS BÖÚCSŐJENÉÚ* Az a feladatunk, hogy megvizsgáljuk, milyen változást idézett elő a magyar stílus terén Ady Endre és a Nyugat-mo-Lgalom irodalmi forradalma, s mert ez a stílus-változás egy fél évszázaddal ezelőtt kezdődött, megkíséreljük meghatározni, vívmányaiból, eredményeiből mi az eleven érték, és mi a stílustörténeti tanulság. A feladat nem könnyű, mivel mind az irodalomtudomány, mind a nyelvtudomány adósunk még azokkal a részlettanulmányokkal, amelyek alapján megnyugtató összefoglaló értékelésig juthatnánk. Nem könnyű azért sem, mert a magyar stílus történetének ez a forradalmi fordulata nemcsak tudományos szempontból érdekel minket ezúttal, hanem annak a gyakorlati feladatnak szempontjából is, melyet írók, kritikusok, lapszerkesztők, könyvkiadók, pedagógusok folytatnak — egyre * Ez a tanulmány eredetileg szóbeli előadásra íródott. 508