Bokros Birman Dezső: Bokros Birman Dezső önéletrajza, levelezése, művei (Budapest, 1974)
Levelezés
ezért tisztelettel kérjük, hogy a mellékelten csatolt ívet személyi adataival kitöltve hozzám haladéktalanul beküldeni szíveskedjék. Tisztelettel Dávid Mihály főtitkár i db melléklet 102. (A művész levele) Budapest, 1949. december 28. Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Budapest Tisztelt Elnöki Tanács! Antal Jánosné elvtársnőtől azt a megbízást kaptam 1949 júliusában, hogy nagy elvtársunk, vezetőnkről, Rákosi Mátyásról mellszobrot készítsek. Én a legjobb igyekezettel ezt a munkát elvégeztem. Kérem az Elnöki Tanácsot, hogy ezt a munkámat elfogadás szempontjából az illető bizottsággal felülvizsgáltassa. Szabadság! Lakás és műterem: V., Katona József u. 28. IO}. (A művész levele Vedres Márk szobrász feleségéhez) Kedves Vedresné! Megkaptam második lev. lapját és fenntartom az előző lapon írtakat - Rómából való hazajövetelemkor azonnal felvittem Önöknek az újságpapírban, mégpedig olasz újságpapírban, úgy ahogy azt Éva lánya a Római Magyar Intézetben a portán leadta. - Minthogy elutazásom előtt 1-2 órával kaptam, vettem át és tettem az; ingeim közé, amit aztán csak Pesten bontottam, csomagoltam ki. Hogy ez így történt, amellett bizonyít az is, hogy utána 2-szer voltam lakásukon, harmadszor a Mártírok útján valahol egy vendéglőben vacsoráztunk Bánékkal, Dinerékkel, talán még mások is ott voltak, és a cintányérról már nem tett említést; tehát ez az ügy már elintézést nyert, ami szintén mellettem bizonyít, hogy a tányért átadtam önnek. Azért nem tett említést róla. Erről tehát szp se essék többé. Amiről beszélnünk kell, az a következő: A Lenin-ünnepélyen a Művészetek Házában Maxi barátom azt mondta, hogy Éva előtt modortalan, udvariatlan, nem szolgálatkész modorban viselkedtem. Miután Önök nem ismerik a helyzeti tényeket, visszautasítom sértegető magatartását. Hogy sérthettem meg Évát, amikor nem is találkoztam vele? Hiszen csak lakása címét tudtam, és ezen a nyomon elindulva az intézet portása hívta fel másnap, márpedig az olasz ember nem lehet sértő, udvariatlan. Ez ellenkezik a természetével. - Hiszen én nem tudok olaszul. Mikor aztán a második nap a megbeszélt időben nagynehezen, többszöri hívás után végre beszélhettem vele - előzőleg a tányért a portán már átvettem meghívott uzsonnára, amit én a legnagyobb sajnálatomra nem fogadhattam el. Nem fogadtam el azért, mert aki naponta kilométereket jár a múzeumokban - azt hiszem, kutya fáradt, kimerült, és nincs máshoz kedve, mint ülni és az olasz égboltot bámulni. Tehát se udvariatlan, sem sértő módon nem viselkedtem, mert sajnos 120