Bokros Birman Dezső: Bokros Birman Dezső önéletrajza, levelezése, művei (Budapest, 1974)
Önéletrajz
deres utcaseprők. Néhány perc, és az utca felveszi ismét hétköznapi képét. Másnap, mikor hotelszámlámat kifizettem, tudtam meg, hogy tegnap éjjel Zürich népe a farsang utolsó napját ünnepelte. * Kénytelen vagyok a szemüveges portré problémájáról ismét néhány szót elmondani, bármennyire is húzódozom tőle. Ez a probléma az 1929-es pozsonyi utazásomnál merült fel. Ott láttam először Bauhaus stílusban épült skatulyaházakat, amelyeknek falain ki-be hajtogatható, sok síkú ablaktáblák fénylettek. Néztem ezeket az ablaksíkokat. Mintha a házak óriási szemei lennének. Szemek a szemüvegek mögött! Hisz ez az én problémám: a szemüveges ember portréja. Úgy néztek rám ezek a házak az ablakokon keresztül, mint ahogy a szemüveges ember tekint rám az üvege mögül. Akkor mintáztam egy redőnygyáros ismerősömet, aki szintén szemüveget hordott. Csillogó üvege mögül tekintett rám, úgy, mint ezek a pozsonyi házak, de a szemüveg síkján rajta volt az egész tekintete, szemének kifejezése. Itt van hát a megoldás. A tekintetet, a szemet, a lélek belső tükrét az üveg síkján ábrázolni. Nem mögötte, hanem rajta! Tehát: rámintáztam az üveg síkjára a pupillát, a szem tekintetét, mint két „csecsbimbót” - mint azt az egyik korábbi könyvemben írtam. Az az érzésem, hogy a primitív népek, a négerek művészei, ha ezzel a problémával álltak volna szemben, úgy oldották volna meg, mint én: egyszerűen és mégis kifejezően, mint amilyen az ő művészetük. Tehát a szemüveg-problémáról lehullott a megoldhatatlanság ködtakarója. Vívódásaim és győzelmem után néhány napra jött Masaryk elnök Bratislavába. Ű is szemüveges ember volt. Problémamentesen megmintáztam őt. Egy alkalommal a Japán kávéházban találkoztam József Attilával/üdvözöltük egymást, és helyet foglaltam asztalánál. Beszélgetés közben így szólt hozzám:- Te Bokros, hallom újabban szemüveges embereket mintázol. Mondd, hogy oldod meg ezt a problémát?- Ez komolyan érdekel téged? Hisz ez kifejezetten szobrászprobléma!- Igen, nagyon érdekel, mondd el! Erre elmondtam neki azokat az élményeket, gondolatokat, küzdelmeket és végül a megoldást, amit fentebb leírtam. * Most már pontot tehetek írásom után, bár ha újra kezdeném, sok más emlékkép ébredne bennem - van is belőlük több. Egy szobrászinasból lett művész emléktárházában elég van belőlük. Itt még egyszer megemlítem azt, hogy nem kenyerem az írás, de hogy mégis megírtam visszaemlékezéseimet, legyen ez a kis könyv bizonysága annak, hogy az ember élete folytonos visszaemlékezések folyamata.* * A fenti íkézirat az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Adattárában található. Jelzete: MDK-C-i-i 8/586.1-120. 78