Bónis György: A jogtudó értelmiség a középkori Nyugat- és Közép-Európában - Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 63. (Budapest, 1972)
BÓNIS GYÖRGY A JOGTUDÓ ÉRTELMISÉG A KÖZÉPKORI NYUGAT- ÉS KÖZÉP-EURÓPÁBAN (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 63.) A szerző ebben a tanulmányában ,,A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon” címmel a közelmúltban megjelent könyvének nemzetközi hátterét rajzolja meg. Ezúttal is azt a kérdést veti fel, kik voltak a középkor „jogászai”, mi volt a szerepük a társadalmi, jogi és politikai életben. Vizsgált területe Nyugat- és Közép-Európa, időben pedig az ezredfordulótól a XVI. sz.-ig terjedő időszakot fogja át. A szerző szerint az európai kezdet: a klerikus vagyis az egyház kenyerén élő, liturgikus szolgálatot teljesítő, de a századok során mindinkább „hivatalnokká" váló értelmiségi, aki mellesleg a jogászi feladatokat is ellátja. A jogi oktatásnak is a klerikus sokoldalú képzésében, az akkori „bölcsészeti" képzésben van a gyökere. Ebből kiindulva bontja ki a szerző a társadalmi munkamegosztás menetét az értelmiségen belül: a papok, jogászok, politikusok szétválását. A klerikusok iskolái és tankönyvei után figyelme a már kifejezetten jogot oktató intézmények felé fordul. Sorra veszi a Bolognában, Orléans-ban és később az állami alapítású egyetemeken folyó jogi oktatást Nápolytól Prágáig. Végül a tanulságos anyagra támaszkodva megbírálja a „jogászrend" és a „jogászjog” polgári elméleteit, és meghatározza a jogtudó értelmiség fogalmát.