Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon (Budapest, 1971)

BÓNIS GYÖRGY A JOGTUDÓ ÉRTELMISÉG A MOHÁCS ELŐTTI MAGYARORSZÁGON A mű a késő Árpád-kortól Mohácsig terjedő időszak, a virágzó magyar feudalizmus jogtudó értelmiségé­nek életpályáját, vagyoni és társa­dalmi helyzetét, tanultságát és tel­jesítményeit vizsgálja. A „jogász” a magyar állam első évszázadaiban még nem vált külön az írástudótól, a klerikustól. A XIII. században azonban a párizsi, majd a bolognai és a padovai egyetemek látogatása, a római és a kánon jogi könyvek terjedése és főként a fejlődő állam­kormányzás szükségletei megte­remtették a tudós jogászok rétegét. Ezek a rendszerint egyházi méltó­ságot viselő férfiak mindvégig nagy szolgálatokat tettek a királyság­nak, védték függetlenségét és jogait a császárral és a pápával szemben. A könyv fő tétele az, hogy a hazai jog fejlesztésében nem az egyetemet végzett tudósok, hanem a gyakorlatban jártasságot szerzett „praktikusok” vitték a főszerepet. A gyakorlati jogászok döntő jog­­történeti fontosságának felismerése a könyv jelentős eredménye; több­száz életrajza ugyanakkor a közép­kori jogászság életrajzi lexikonévá teszi. A praktikusok köznemesi, részben polgári származása és nem egyetemi tanultsága magyarázza meg, miért lett szokásjogunk ne­mesi-konzervatív színezetű, miért vált az uralkodó osztály bibliájává éppen a Hármaskönyv. HVL-ffinO AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Next