Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon (Budapest, 1971)
III. fejezet. A megerősödés kora (1387-1457)
tanácsosává emelte és igénybe vette szolgálatait.107 1456-ban a király alkancellárja lett, nemsokára azzal a kiváltsággal, hogy ezt az állást élethossziglan fogja betölteni ! Ebben a minőségében ellenjegyezte a királyi adományokat, engedélyeket, kiváltságokat, melyekben maga is bőven részesült; egy ízben Bálványos vár uradalmát kapta meg. Szolgálatainak jutalmául már a következő évben kalocsai érsekké lett. Éppen erre az időre esett Vitéz János elfogatása; ekkor megüresedett titkos kancellári helyét — a már működő Barius mellett — Várdai foglalta el.108 Talán nagy jogi tudásának és diplomáciai ügyességének köszönhette, hogy ennek ellenére is megtartotta pozícióját Mátyás alatt, aki kancelláriai reformjánál döntő szerepet biztosított számára, és a bíborosi kalapot is megszerezte neki. Az adományozási, kiváltságolási, egyszóval a de gratia jellegű ügyeket intéző alkancellár mellett Szécsi Dénes névleges vezetése alatt egy másik alkancellár is működött: a nagy hivatali múltra visszatekintő Botos István. Az ő feladata volt az ríj életre keltett különös jelenléti bíróság vezetése, hivatali címe pedig specialis presentie regie maiestatis vicecancellarius. Ebben a már eddig is többször említett tény újabb bizonyítékát látjuk: a „királyi jelenléti” bíróságokat nem annyira a kancellár, mint inkább az alkancellár vezette. Igazságszolgáltatási munkájáról még alább lesz szó. Most csak azt kell kiemelnünk, hogy — bizonyára a Habsburg- és a Hunyadi-párt közötti egyensúlyozó politikájának gyümölcseként — Botos az új érában is megtartotta birtokait, ezekre még királyi jogot is kapott. Javára írták, hogy már Zsigmond, Albert és Erzsébet alatt híven szolgált, s a kormányzóság alatt is megmaradt a király hűségében. Mátyás már nem tartott igényt szolgálataira; egyszer találjuk nyomát bírótársi működésének a személyes jelenléten. Az egyházi pályán sem jutott előbbre; mint dömösi prépost halt meg 1470 táján.109 Mellette is működhetett protonotarius, de nevét egyelőre nem ismerjük, hacsak az alább említendő Lugariust és Vátit nem a nagy kancelláriához kell csatolnunk. A conservator tisztét 1453-tól János mester töltötte be.110 Az ismét felállított titkos kancellária élére Vitéz János került. Még mint protonotarius a törökverő bizalmas tanácsadója, Ulászló diplomáciai szakértője volt. 107 1451 — 52: deer, doctor, hevesi főesperes, váradi és egri kanonok, Zichy XII. 229, IX. 278, 311, Dl. 14490; 1453: nostre maiestatis consiliarius, Dl. 44711; patai főesperes, 150 ft-ot kap a király szolgálatában viselt költségeire, Zichy XII. 231; 1454: egri kanonok, kir. adományos, Dl 38853, Zichy IX. 468, Kovachich, Form. 193; gyulafehérvári prépost, kir. követ, Mályusz, Hunyadi 100; 1455: egri prépost is, Theiner II. 275. 108 1456: Stephanus prepositus vicecancellarius ellenjegyzése sok kir. oklevélen, pl. Dl. 14959, 15016, 15047, 15085, 15096, 15101-2, 57169, 71990, 72493, 86385, 93271, HO II. 337; élethosszig alkancellár, Zichy IX. 514; 1456: Bálványosvár adományosa, Bánffy I. 694; 1457. január: alkancellár, Zichy XII. 248, 250, tévesen kancellár, Dl. 15130, Szentpétery, Okltan 170; febr. 25.: kalocsai érsek, kancellár, uo. 167, Szilágyi, Kanc. 14 (9); márc 22.: kir. parancs cancellario nostro, Bánffy I. 701; ápr. 25.: secretarius cancellarius noster, Bariusszal együtt, Zichv IX. 552. 109 1453: birtokszerzései, Dl. 14602, 14648, 14656, 14741, 15682, 15685, Pestm. 202 — 203, a szövegben idézett címe Dl. 67825; 1455: adományok szolgálataiért, Dl. 14929, 14930, Pestm. 207; 1457: vicecancellarius regie maiestatis, a nádor bírótársa, Zichy IX. 579; 1461: a szem. jelenléten bírótárs, uo. X. 156; 1464—65: birtokügyei, Dl. 14592, 14602, 15685, 16221; 1468: birtokfoglalási panasz ellene, Dl. 16546; 1465— 73 között halt meg: Kollányi, Észt. kan. 94. 110 Hajnik, Kir. könyvek 12. — 1458-ban Mátyás intőlevelének alsó jobb sarkában apró betűkkel így figyelmeztette a felet: memento mei Jo. conservator. Dl. 81297, Zichy X. 14—15. 170