Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon (Budapest, 1971)
IV. fejezet. A központosítás kora (1458-1490)
a peres ügyeknek és az ország szükségleteinek jó ismerőjével vitatta meg a király nevezetes 1486-i decretumát, mielőtt az országgyűlés elé terjesztette volna. Csak annyiban kell korrigálnunk őt, hogy a törvény január 25-én kelt, amikor még Drági nem volt „pretor regni”, legfeljebb a király tanácsosa.72 Rejtélyesnek mondottuk az első világi személynök alakját, hiszen nála sem a folyamatos hivatali gyakorlatot, sem az egyetemi végzettséget, sem a humanista szárnypróbálgatásokat nem találjuk meg. S ami a legfeltűnőbb: változatos pályája során alig volt alkalma kapcsolatba kerülni a kúriai bíráskodással! Ha Bonfini, a kortárs, bírói gyakorlatáról beszél, azt csak az érsek úriszékén vagy a macsói bán közgyűlésén szerezhette meg. Éppen a nem hivatásos jogász, a — biztatáson és érdeklődésen túl — nem is humanista Drági kinevezése mutatja legjobban, hogy a nyolcvanas években Mátyás már semmilyen minősítést nem tartott fontosnak, ha bízott emberében. Hogy Drági a harctéren és az érseki szántóföldeken eltöltött hosszú élet után olyan nagy horderejű kérdéshez hozzá tudott szólni, mint a Decretum Maius megszerkesztése, kiváló képességeire vall. És hivatali buzgósága is meghaladta valamennyi elődjéét. Kinevezése óta nemcsak a király bírói parancsaiban találkozunk nevével, hanem a personalis presentia ítéletlevelein, meghagyásain és az előtte kelt bevallásokon is. Nemcsak a királyi tábla elnöki székében, hanem választott és küldött bíróként is nemegyszer működött, egészen Mátyás haláláig látva el tisztét.73 Szolgálatát csak 1489-i (nem is első) római követsége szakította meg, melyben Mátyás — politikai fogásként — súlyosan 72IV/7: Quin et Thomam Dragi pretorem regni, quem non multo ante tempore legatum ad Sixtum pontificem miserat, e sententia cuncta mandata cum summa laude ac munificencia peragentem, item maximi callidissimique ingenii virum et ad maxima queque negotia natum, preterea Scythica lingua nimis eloquentem seorsum alloquitur, percontatur mores hominum et de abrogandis iubendisque legibus cum homine verba facit, ut qui multos in TJngaria annos ius dixerat ,' ex eo, quecunque opus essent et quam gravi scelerum mole Pannonia laboraret, intellexit. Lipcsei kiadás (1936) IV. 128 —129. — IV. Sixtus pápa 1484. aug. 12-én halt meg, tehát Dráginak még az előtt kellett Rómában járnia. 73 Hajnik, Szem. jel. 19, Szilágyi, Kanc. 96. Adatok 1486: a király előtt tett bevalláson: Lecta per Tho. Dragy, Dl. 19154; a tárnokmester és D. T. pers. prés. locumtenens vizsgálata alapján hozott kir. ítéleten: Lecta per Thomam Drag pers. prés. cancellarium, Dl. 10119, idézi Hajnik, Szem. jel. 20; szem. jel. ítéletén . . . In illo homine regio: Johanne Blasko de Halom est correcta per me Thomam Dragy, Dl. 14127; bírói parancsok neki is, Dl. 94276, 101030, Zichy XI. 442; 1487: kir. küldött bíró, pers. prés. locumtenens, Dl. 32506; kir. bírói parancson: Lecta per T. Dragj, Zichy XI. 461; pers. prés. locumtenens, Dl. 19277; a király és az előkelők bírótársa, Dl. 12795; vál. bíró, Dl. 71008; 1488: pers. prés. locumtenens, Dl. 61860, HO II. 370; vál. bíró, Dl. 63318; szem. jel. előtti bevalláson: Lecta Thome Dragi pers. prés. locumtenentis, Dl. 59760; u. ilyenen: Lecta T. Dragj, Hajnik IX. 552. reg.; kir. parancsban, Dl. 34120; Turóczy ajánlása: Ad egregium dominum Thomam de Drag, personalis presentie . . . regis . . . cancellarium, fent 71. jegyzet; szem. jel. idézésen: Lecta per Dragh, Hornyik János: Pusztaszer (Kecskemét 1865) 117; 1489: tiltakozáson . . . Lecta T. Drag, Dl. 19462; bevalláson u. így, Dl. 19600; halasztáson u. így, Dl. 90202; átíráson: Lecta cum tenore Thomas Dragi pers. pres, locumtenens, Dl. 102646; kir. parancs neki is, Dl. 101093; pers. pres, locumtenens, Dl. 8446, 19600, 59778, 59779, Teleki, Huny. XII. 460; 1490: ua., vál. bíró, Podmaniczky I. 206; bevallás a szem. jelenléten: Thomas Dragi pers. pres, locumtenens propria manu, Dl. 88743. — Humanista olvasmányaira 1. egy Vitéz tulajdonában volt zágrábi kézirat belső táblájának bejegyzését: Vergelius apud Drag . . . Fraknói, MKSz 6 (1881) 30; emellett az övé volt Johannes de Utino: Compilatio librorum historicalium és folytatása (bejegyzés: Liber Thome de Drag), mely a Vatikánba került, Karácsonyi János, MKSz 20 (1895) 224—226. 17 A jogtudó értelmiség ... 257