Borbély Sándor: Gellért Oszkár - Kortársaink (Budapest, 1976)
Előszó
Előszó Gellért Oszkár néhány esztendeje még itt élt közöttünk. Kortársunk volt. De kortársa volt ő Osvát Ernőnek, Kaffka Margitnak, Adynak, Móricznak, Ignotusnak, Babitsnak, Schöpflinnek, Kosztolányinak, Karinthy Frigyesnek, Juhász Gyulának, Tóth Árpádnak, József Attilának, hogy csak azokat — és olyan sorrendben — említsük, akikkel a költő szorosabb kapcsolatát és levelezését dokumentálta is. Gellért hatalmassá duzzadt oeuvre-je kísérője és része egész eddigi XX. századi irodalmunknak. Még látta Vajda Jánost, lakott egy házban Jókaival, első kötete időben megelőzte Ady távlatokat nyitó „új verseit”, legutóbbi könyvei pedig legfiatalabb szocialista alkotóink műveivel együtt kerültek ki a nyomdából. Mármost, ha ezt a hosszú, több dimenziós pályaívet tagolni akarjuk, századunk magyar történelmének határkövei állnak készséggel rendelkezésünkre: a Tanácsköztársaság és a felszabadulás. Ugyanakkor az egyéni alkotói fejlődés megkívánja a kisebb kronológiai egységek megkülönböztetését is. Gellért Oszkár pályájának egyik sajátossága ugyanis, hogy időnként elhallgat benne a lírikus. Az indokok különbözőek: egyszer publicisztikai munkája rabolja el az időt és az energiát a költőtől, másszor az erősödő fasizmus némítja el, majd a magas életkor és a betegség akadályozza. Jellemző Gellért lírikusi útjában az is, hogy mindig jó ütemérzékkel tudta mintegy összefoglalni korszakait egy-egy válogatott gyűjtemény közreadásával. 7