Borsa Gedeon et al. (szerk.): Régi magyarországi nyomtatványok 1. 1473-1600 - Régi magyarországi nyomtatványok 1. (Budapest, 1971)
Régi magyarországi nyomtatványok
343 1674 DEBRECEN Szövegkiadás: lásd incipitmutató. Az utolsó versszak szerint Nagybancai Mathias énekét 1560-ban Nagyszombatban szerezte. Nevének helyes formája igen vitatott: Bancai, Nagybánkai, Nagybányai, Nagybáczay, Nagybánczay változatokban szerepel (vö. RMKT IV 267-268 — Horváth: Ref. 239). A szerző Hunyadi diadalait Thuróczy János, Antonio Bonfini és leginkább Székely István krónikája (156) alapján énekelte meg. Szabó Karoly (RMK I 107) észrevette, hogy Sándor István (Könyvesház 6) ezt a krónikás éneket mint 1575-i debreceni kiadványt kétszer is felvette, az egyiket Valkai Andrásnak, a másikat Nagy Mátyásnak tulajdonítva. 6 figyelte meg azt is, hogy a vers szerzésének éve Heltai Gáspár ugyancsak 1574-ben megjelent Cancionalejában (351) 1570, és hogy az bővebb, mert Hunyadi János származásáról is tartalmaz egy részletet. Szilády Áron (RMKT IV 267, 273) és Varjas Béla (BHA 5: kísérő tanulmány 25) megállapította, hogy ez a külön kiadás tartalmazza az eredeti szöveget, míg a Cancionale szövege utólag bővített. Lásd még: MIrodT I 397, Varjas Béla. A szerző életével és az ének elemzésével Szilády Áron (RMKT IV 268-278) és Horváth János (Ref. 239-241) foglalkozott. Cf. -, 351(4), 468(2) Budapest Acad ф — Budapest Nat (i) 343 [1] (PALATICS György:) Igen szép enek es kenyerges, mellyet egy iambor vitéz ember szerzett rabsagaban, kinek neuet meg találod az vers feyekben. — [2] (SZTÁRAI Mihály: Igen szép diczeret, Psalmus 56. M. Szta.) [Debrecen cr. 1574 Komlós.] [ ]! = [2] föl. - 4° - Orn., init. Vallásos ének és verses zsoltárfordítás. — A nyomtatvány címlap nélkül készült. Az első ének a budai Csonka-toronyban raboskodó szerző fohászkodása a szabadulásért. A második zsoltárfordítás. Az incipitmutatóra utaló kezdősorok a következők: Uram, benned még az én reménységem — Megnyomorult szegény keresztyén ember. Szövegkiadás: lásd incipitmutató. Az első ének szerzője nevét a versfőkbe rejtette: Palatich Györgi. Személyéről Dézsi Lajos (RMKT VIII 462-465) és Horváth János (Ref. 423-424, 515) írt, az ének rövid jellemzésével és az irodalom felsorolásával. Az utolsó versszak szerint az éneket 1570-ben szerezte. Szövege meglehetősen romlott, és helyenként a rímek is eltűntek. — A második ének versfőiben ez olvasható: Michael iart. Ez a címe szerint az 56., az utolsó versszak szerint pedig a 37. zsoltár fordítása. Valójában azonban nem más, mint a 36. zsoltár Sztárai Mihály által készített verses fordításának rövidített változata (vö. RMKT V 93-97, 347, Szilády Áron). Palatics énekének szövegkiadásában Dézsi Lajos megjegyezte, hogy e versből különkiadás nem ismeretes (RMKT VIII 464-465). őt is félrevezette az unikumpéldány kötéstábláján Jankovics Miklós kéziratos megjegyzése, amely szerint ez a 348