Borsi-Kálmán Béla: Kérdések és álkérdések. Gondolatok a csoportérdek-érvényesítés, a nemzeti önkép és a globális stratégiák összefüggéseiről - Politológia és társadalom-lélektan (Budapest, 2004)
II. Az izraeli-palesztin viszony az Egyesült Államok jelenlegi geostratégiai törekvéseinek fénytörésében
különböző „szocialista” középrétegeket* teremtve a helyén és helyébe (ez lett volna az új népi demokratikus társadalom „felépítésének” egyik deklarált szociológiai következménye: ti. a „szocialista embertípus”!), akkor - hat évtized távlatából - immár arra is joggal kérdezhetünk rá, hogy: a) szovjet birodalom perifériáján, ám - nyugati (főként amerikai) jóváhagyással - annak érdekszféráján és hadászati akciórádiuszán belül vajon, az ideológiai muníción kívül, adottak voltak-e az objektív gazdasági-szociológiai-társadalomtörténeti feltételek a magyar társadalom és „alkat” ilyetén nagyszabású (gyökeres) „átgyúrásához”? b) amennyiben - s ezt már ténynek tekinthetjük - ez nem bizonyult lehetségesnek, hiszen г. folyamatot saját belső ellentmondásai, elméleti tisztázatlanságai, szereplőinek és irányítóinak „megvilágosodása” s ideológiai cikcakkjai meg vargabetűi eleve fékezték, másrészt a Szovjetunió szétesésével külső támasza is máról-holnapra megszűnt (vagyis saját öntörvényű dinamikája sem érvényesülhetett zavartalanul) mi alakult ki helyette? c) vajon az, amit József Attila, Kecskeméti György,218 Fejtő Ferenc, Bálint György, Révai József, Horváth Márton, később Pándi Pál, Király István, Köpeczi Béla és megannyi jobb sorsra érdemes „ideológus” a magyar társadalom korszerűsítése címén és révén - s kóros mételyei kimetszése árán - látni akart (szeretett volna) azonos-e, vagy legalább megközelítőleg hasonlatos-é a „nyugati” és „keleti” elemeket s mintákat szervetlenül és elégtelenül ötvöző, zömében újgazdag „nómenklatúra-burzsoáziá* Erről ezt írja Kőbányai János már idézett gondolatébresztő esszéjében: „Amit ezer éve nem sikerült egy rendszernek sem a kipusztitott zsidóság és a kitelepített német nemzetiség helyébe (amely a középkor elejétől betöltötte a polgári, parasztpolgári funkciót) föl- és létrehozott egy magyar etnikumú szocialista polgárságot vagy középosztályt - javarészt szegény sorsú, a történelemből kiszorult rétegekből. Szocialista polgárságot, amelyet a történelemtudomány és a szociológia - ha kellő távolságban lesz tőle - pontosabban leír majd”, lásd Kőbányai 21-22. (Kiemelés az eredetiben!) 163