Botka Ferenc: Kassai Munkás 1907-1937 - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1969)
A Kassai Munkás és szocialista irodalmunk
esebb skálában képviselteti, mint az előző évfolyamokban. Dömötör Teréz, Fábry Zoltán, Háber Zoltán mellett nyilvánosságot ad Forbáth Imre, Prerau Margit írásainak. Szorosabb kapcsolatot teremt a cseh és szlovák haladó irodalommai; ismerteti a szlovák szociográfiai vizsgálatok eredményeit,52 közli K. Capek, F. Halas, P. Jilemnicky, I. Olbracht műveinek fordításait. — Gazdagabbá válnak a lap kapcsolatai a Szovjetunióban és Franciaországban élő magyar emigráció tagjaival is, amit Balogh János, Gergely Sándor. Háy Gyula, Hidas Antal, Illés Béla, Kahána Mózes, Madarász Emil, Szatmári Sándor, Réz Andor, Róth Imre (aki közben Moszkvába távozott), illetve Bajomi Lázár Endre és Komját Aladár verseinek, elbeszéléseinek, regény-részleteinek, cikkeinek gazdag áradása bizonyít.53 A kulturális rovat tehát újra életre kelt a népfront éveiben. Az irodalmi közlemények már nemcsak a naptárakban szerepelnek, mint korábban, — újra megtelik velük maga a lap is. E változásokat azonban nem szabad túlbecsülnünk: alapvetően csak mennyiségiek, irodalmi bázis nincs mögöttük, mindössze a Munkás élénkebb és ötletesebb szerkesztéséről tanúskodnak. A lap egészének képében az irodalomnak ekkor is alárendelt szerepe van, s a legtöbb esetben csupán a bel- és külpolitika változásainak, mozgásának színes, olvasmányos illusztrációja, közvetítője. Ez különösen a külföldi szerzők közléseiben érezhető, amelyek többsége a német antifasiszta harc,54 a spanyol polgárháború,55 a szovjet irodalmi és társadalmi élet56 eseményeire reagál. Az irodalmi rovat másodlagosságát bizonyítja az a tény is, hogy a publikációk többsége újraközlés, átvétel. A Munkás utolsó évfolyamai rendkívül sokat merítettek a moszkvai Sarló és Kalapácsból, amelynek ez alkalommal nemcsak a korabeli számait használják 52 —: A szlovenszkói dolgozók rabszolgasorban élnek. M 1934. szept. 2.; 8. sz. 4. A közlemény egy szlovák diákcsoport, a prágai „Detvan”, tagjainak dél-szlovákiai szociográfiai gyűjtéséről ad hírt. 53 Külön hívjuk fel a figyelmet Komját Aladár cikkeire, amelyekről eddig nem tud irodalomtörténetünk: Fasiszta háborús gyújtogatás bizonyítékai. M 1936. jún. 14.; 25. sz. 3., Rákosi Mátyásért. M 1936. szept. 20.; 39. sz. 4. 54 L. W. Bredel, L. Renn, E. Weinert, F. C. Weiskopf és az Erich Barlud álnéven publikáló ifj. Barta Lajos írásait. Meg kell még említenünk néhány névtelenül megjelent elbeszélést is: —: Falusi történet a III. Birodalomból (M 1935. jan. 1.; 1, sz. 5.), —: Jézus csillaga. Történet az illegális Ausztriából (M 1935. máj. 26.; 21. sz. 6.), —: A vörös leadó beszél (M 1935. aug. 25.; 34. sz. 2.). Szerzői minden bizonnyal a német proletárírók soraiból valók. 55 L. E. Antonzon, Bajomi Lázár Endre, J. Bassanesi, I. G. Ehrenburg, F. Halaá, E. E. Kisch, M. J. Kolcov, W. Macarty, A. Malraux és G. Soria elbeszéléseit és főleg riportjait. 56 L. H. Barbusse, J. R. Becher, D. A. Furmanov, M. Gorkij, V. V. Gyubin, У. V. Majakovszkij, A. Ny. Tolsztoj verseit, elbeszéléseit, cikkeit, illetve a M. Gorkijra, V. V. Majakovszkijra és A. Sz. Puskinra vonatkozó írásokat. A teljesség kedvéért még megemlítjük R. Bradford, J. Gollomb, R. Rolland, I. Silone és A. Smedley egy-egy publikációját, amelyek tematikája kívül esett a fenti három tárgykörön. 162 I