Botka Ferenc (szerk.): A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája, 1919-1938 - Irodalomtörténeti bibliográfiák 2. (Budapest, 1966)
Bevezetés
Bevezetés 23 (márciusban és szeptemberben) is napvilágot lásson. Célkitűzései azonosak a Magyar Nap politikai irányzatával, de rendeltetésének megfelelően — részben műsorfüzetnek is készült — tartalmában az irodalmi anyag jut túlsúlyba. Petőfi és Ady versei mellett elsősorban Forbáth Imre, Gereblyés László, József Attila és Komját Aladár költeményeivel találkozunk lapjain, de nem hiányzanak közlései közül a népfront politikai hatását jelző Benjamin Ferenc, Győry Dezső, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond és Várnai Zseni alkotásai sem. A külföldi írók sorában mindenekelőtt Majakovszkijt, Romain Rolland-ot, Tapiat és Vanzettit kell megemlítenünk. Az előadottak rendszerezésére és a könnyebb áttekintés kedvéért a bevezetés után kronológiai táblázatban is összefoglaltuk a munkásmozgalmi sajtó tárgyalt fejlődését. Ugyancsak itt közöljük a feldolgozott napi- és hetilapok, folyóiratok, kiadványok abc-ben rendezett könyvészeti leírását és bibliográfiánkban szereplő rövidítéseiket. 3. Sajtótörténeti áttekintésünk után röviden körvonalazzuk bibliográfiánk gyűjtőkörét és szerkezeti felépítését. Gyűjtésünk során mindenekelőtt az irodalmi és irodalomtörténeti adatok felvételeit végeztük el az ismertetett forrásokban. Munkánk során arra törekedtünk, hogy a korabeli próza sajátos formáihoz alkalmazkodva lehetőleg mindent számba vegyünk, még akkor is, ha felvételeink időnként az irodalom határterületére esnek. A szorosan vett irodalmi műfajok: vers, elbeszélés, regény, jelenet stb. mellett ezért helyet adtunk a riportnak, a tárcának és bizonyos esetekben a cikkeknek is. A cikkek felvételét két igen lényeges, korabeli szempont indokolta. Mindenekelőtt a harcos, baloldali gondolatot irodalmi síkon propagáló publicisztika jelenléte. Elég, ha csak Fábry Zoltán és Gábor Andor írásaira utalunk, amelyek a fehér terror, a nemzetközi reakció, majd a nyílt brutalitással fellépő fasizmus ellen eleven aktualitással és irodalmi telítettséggel léptek fel. Az ő publicisztikájuk mellett azonban feltétlenül feldolgozásunkba kívánkoztak még Balogh Edgár, Barta Lajos, Betlen Oszkár, Háber Zoltán, Ilku Pál, Mácza János, Méliusz József stb. hasonló jellegű írásai, valamint Lukács György és Révai József politikai cikkei is. Bizonyos cikkek felvételét a harmincas években virágzásnak indult szlovákiai és magyarországi szociográfia is indokolta. Ezek a leírások nem a szaktudomány száraz „objektivitásából” sarjadtak, hanem az irodalom, a művészet láttatni és hatni tudó szenvedélyéből. E műfaj illusztrálására elsősorban a Sarló-mozga-