Brizzi, Gian Paolo - Pál József - Martelli, Fabio: Ripensando a Budapest. Budapest: 1956 – Olasz tanulmányok és visszaemlékezések (Budapest, 2007)
Sárközy Péter: Az 1956-os magyar forradalom és az olasz kultúra
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS AZ OLASZ KULTÚRA 321 sen tudósították a legnagyobb olasz napi és hetilapokat. Az olasz újságírás nagy alakja, Indro Montanelli a Corriere della Sera-ba írt cikkeit később önálló kötetben is megjelentette2, és budapesti élményei alapján irta később megfilmesített drámáját Az álmok hajnalban meghalnak (Isogni muiono all’alba) címmel, mely a budapesti tudósításaival együtt 1989-ben Parcz Ferenc fordításában magyarul is megjelenhetett.3 Ignazio Silone, aki még a negyvenes évek végén szakított az Olasz Kommunista Párt sztálinista vezetésével, 1956 decemberében a párizsi Express folyóiratban közöltette Jean Paul Sartre és a baloldali francia és olasz értelmiségiek magyar forradalmat elítélő álláspontja ellen írt manifesztumát Invitation à un examen de conscience (Felhívás önvizsgálatra) címmel, melyet 1958-ban, Nagy Imre kivégzésekor a Tempo presente-ben, majd híres kötetében, az 1965-ben kiadott Uscita di sicurezza (Vészkijárat) olaszul is megjelentetett. Az olasz baloldali neorealista irodalom másik nagy alakja, Vasco Pratolini állt Olaszországban annak a nemzetközi kampánynak élére az általa szerkesztett Notizie Einaudi hasábjain, melyet Albert Camus kezdett el 1957-ben, az akkor bebörtönzött magyar írók és értelmiségiek megmentésére. A szintén baloldali Sandro Petruccione, aki szemtanúja volt a forradalomnak és véres leverésének, 1956 végén az II Ponte folyóirat decemberi számában közölte tanulmányát a kommunizmus magyarországi válságáról {La crisi del comuniSmo in Ungheria). Leo Valiani, az olasz antifasiszta ellenállási harc történeti személyisége, a Tempo Presente 1957 tavaszi számában jelentette meg tanulmányát a harmadik magyar forradalomról {La terza rivoluzione ungherese), melyben az 1956. októberi népfelkelést az 1948/49-es és az 1918/19-es forradalmak szerves folytatásaként értelmezi, melyek célja egy igazságos demokratikus Magyarország megteremtése volt. Ugyanezt az értékelést adja a Magyarországról előbb Olaszországba, majd Angliába menekült fiatal „Petőfí-körös” filozófus, Mészáros István is a magyar értelmiségiek forradalma {La rivolta degli intellettuali in Ungheria) című tanulmányában, melyet az Einaudi kiadó 1958-ben adott ki.4 1957-ben több „dokumentumkönyv” jelent meg Olaszországban a magyar forradalom eseményeiről. így kiadták a Szabad Kossuth Rádió 1956. október 23. - november 4. közötti híreit, valamint nemegy szemtanú vallomásait.5 Igen nagy jelentőséggel bírt a baloldali értelmiségiek tájékoztatásában, hogy a neves Laterza kiadó 1957-ben megjelentette az 1956. november 2-i Irodalmi Újság teljes anyagát6, 2 INDRO MONTANELLI, La verità, Bari, Laterza 1987. 3 INDRO Montanelli, 1956 Budapest, ford, és szerk. Parcz F., Budapest, Püski 1989. 4 Mészáros Istvánnak köszönhető az első olaszországi monográfia József Attila költészetéről, Attila József é l’arte moderna, Milano, Lerici 1962, melyet negyven év után (!) fordításban az Argumentum kiadó magyarul is megjelentetett Agárdi Péter szerkesztésében József Attila és a modem művészet. (Kár, hogy a József Attila kutatással is foglalkozó szerkesztőnek csak most jutott eszébe ennek az igen fontos baloldali, de a magyar kánontól eltérő József Attila interpretációnak magyarországi kiadása, pedig minden hatalma megvolt a korábbi megjelentetésre.) 5 Qui Budapest, a cura di LUIGI FOSSATI, Torino, Einudi 1957; LÁSZLÓ BÉKE, Il diario di uno studente (Egy diák vallomásai), Milano, Longanesi, 1957. 6 Irodalmi Újság. La Gazzetta Letteraria ungherese del 2 novembre 1956, szerk. VITTORIO PAGANO, Bari, Laterza 1957, 157.