Brizzi, Gian Paolo - Pál József - Martelli, Fabio: Ripensando a Budapest. Budapest: 1956 – Olasz tanulmányok és visszaemlékezések (Budapest, 2007)
Sárközy Péter: Az 1956-os magyar forradalom és az olasz kultúra
Az 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS AZ OLASZ KULTÚRA 323 londoni magyar tanszék tanára az 1945 utáni magyar történetírást mutatja be (Storiografia ungherese dal 1945 al 1959), Kovács Imre, a Nemzeti Paraszt Párt 1947 óta emigrációban éló' vezetője a magyar népi mozgalomról írt a folyóirat számára áttekintést (Rivoluzione e populismo). Végül Enczi Endre, az „Irodalmi Újság” volt szerkesztője a forradalmat megelőző kulturális vitákat, az írók ellenzéki mozgalmát mutatja be írásában, valamint a november 2-i számot, mint a magyar írók lelkiismereti megtisztulásának dokumentumát (Documento della coscienza degli scrittori ungheresi). A történeti, politikai elemzéseket egy száz oldalas irodalmi antológia követi, melyet a szerkesztő, Paolo Santarcangeli tanulmánya vezet be. Az antológiában Ady Endre, Babits Mihály, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, József Attila, Tamási Áron, Füst Milán, Pap Károly, Radnóti Miklós, Cs. Szabó László, Déry Tibor, Illyés Gyula, Mécs László, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Kovái Lőrinc, Márai Sándor és Gömöri György versei és írásai szerepelnek Umberto Albini, Sandro Badiali, Gilberto Finzi és Paolo Santarcangeli fordításában. A különszám végén egy „kerekasztal-beszélgetés” áll, melyben neves olasz, magyar és angol politikusok (Lelio Basso, Antonio Giolitti, Arturo Carlo Jemolo, Sandro Petruccione, Leopoldo Piccari, Umberto Teracini, Ferdinando Vegas, Kéthly Anna, Ignotus Pál, Hugh Seton Watson) válaszolnak arra a kérdésre, hogy mivel járulhatnának hozzá a politikusok és az értelmiségiek a magyarországi társadalmi feszültségek feloldásához (Che cosa potrebbero fare i politici e gli intellettuali per contribuire alla distensione in Ungheria). A háromszáz oldalas magyar számot az 56-os forradalom Mészáros István által összeállított gazdag nemzetközi bibliográfia és recenziók zárják. Az II Ponte adott először hírt Méray Tibor angolul megjelent Nagy Imre könyvéről11, és a forradalmár és emigráns magyar költők Tűz Tamás által szerkesztett, a Magyarországon korábban bebörtönzött, illetve a forradalomban részt vett költők verseiből összeállított Füves kert antológia olasz kiadásáról, melyet a bolognai magyar tanszék professzora, Várady Imre rendezett sajtó alá Umberto Albini és Paolo Santarcangeli fordítói közreműködésével.11 12 Az ötvenhatos forradalomnak köszönhető többek között az is, hogy tíz éven át tartó teljes érdektelenség után az olasz kulturális közvélemény ismét felfedezte magának Magyarországot, a magyar kultúrát és irodalmat, mely a két világháború között olyan népszerű volt Itáliában. Ahogy egy századdal ezelőtt, most is a magyar nép és a magyar írók forradalmának volt köszönhető, hogy az olasz olvasóközönség felfigyelt a magyar irodalomra. A XIX. század második felében a két nép közös szabadságharca, a Risorgimento, Petőfi forradalmi költészete és hősi halála keltette fel Olaszországban a Magyarország iránti érdeklődést.13 Petőfi verseinek olasz fordításait Jókai, Mikszáth, Herczeg Ferenc és más magyar prózaírók műveinek olasz kiadása követte, melyre a két világháború között a „polgári magyar irodalom” 11 Nagy Imre politikai írásai Fejtő Ferenc előszavával a kivégzésével szinte egyidőben jelentek meg olasz nyelven. Vő., IMRE NAGY, Scritti politici, Milano, Feltrinelli 1958,209. 12 II giardino erboso, a cura di EMERICO VÁRADY, Firenze, Fussi-Sansoni 1959. 13 SÁRKÖZY PÉTER, La cultura italiana e il 56 ungherese, „Rivista di Studi Ungheresi”, 10 1996, 131-146, ed in L’Ungheria 1956. La cultura si interroga, cit.