Brizzi, Gian Paolo - Pál József - Martelli, Fabio: Ripensando a Budapest. Budapest: 1956 – Olasz tanulmányok és visszaemlékezések (Budapest, 2007)
Sárközy Péter: Az 1956-os magyar forradalom és az olasz kultúra
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS AZ OLASZ KULTÚRA 333 dapest, mely először francia nyelven jelent meg 1956 decemberében párizsi Expressben. A kötet másik felének önvallomásai az író szülőfalujába, „Fontamara”-ba való visszatérését örökítik meg, ahol az egyszerű falusi emberek visszafogadják az „árulót”. Ignazio Silone novellákból és politikai esszékből szerkesztett könyve a hatvanas évek olasz irodalmának egyik legjelentősebb alkotása, mely számunkra különösen is értékes, hiszen az egész mű „kulcsa” a kötet közepén álló írás, az 56-os magyar forradalom melletti szenvedélyes kiállás, a Budapesti lecke, mely sajnálatos módon máig nem került kiadásra magyar nyelven. Ignazio Silone - akárcsak Déry Tibor az ítélet nincs című vallomáskötetében azt vizsgálja, hogy ki a „jó kommunista”, hogy a kommunizmus eszméjét felvállaló becsületes ember meddig maradhat meg „a párt” kényszerzubbonyában.23 Ignazio Silone bevallja: „A pártból való elszakadásom számomra mély fájdalmat, igazi gyászt jelentett. Ifjúságom halálát. És én olyan vidéken születtem, ahol a gyász egész életen ét elkísér.” Természetesen ő sem egyszerűen „eltávolodott a párttól” - mint ahogy nálunk nevezték, sőt máig nevezik József Attila fasisztakénti kiközösítését -, hanem őt is kizárták24, mert „a pártban”, legyen az olasz, magyar vagy orosz, lehetetlen volt vitatkozni, más álláspontot képviselni, mint a vezetőség. „Aki ellent mert mondani - írja Silone - az automatikusan opportunista, ha nem rögtön áruló lett.” Egyetlen egy vigasztalója maradt, hogy talán „a szocializmus eszméje túléli a marxizmust”, hogy „tovább fog élni az emberek közti szolidaritás eszméje, mely erősebb minden társadalmi és gazdasági törvényszerűségnél, melyek mindig sárba tiporták... A szocializmus, vagy ha úgy tetszik, a komunizmus, ugyanis az ember örök társadalmi igazságosságába vetett hitének kifejeződése.” Az Uscita di sicurezza és a Lezione di Budapest fejezetek közé a szerző a pártból kilépett és kizárt kommunistákkal foglalkozó elemzését illeszti Ex címmel.25 Ebben azt kérdezi önmagától is, hogy kik bizonyultak vesztesnek és győztesnek. Vesztes volt-e a republikánus Giuseppe Mazzini, mert bár ő volt az olasz egységért megindított nagy társadalmi mozgalomnak megindítója és vezetője, ám az olasz egységet végül az őt üldöző a Piemonti Szárd Királyság valósította meg, míg és az olasz egység apostolának angol állampolgárként, száműzöttként kellett meghalnia. Gobetti és Matteotti voltak a vesztesek, csak azért mert Mussolininek sikerült teljhatalomra jutnia és dicstelen haláláig húsz éven át „vezetnie” Olaszországot? Az 1945 utáni Olaszország nem igazolta-e a pártja által magára hagyott, Mussolini börtönében elpusztult Antonio Gramsci gondolatainak helyességét? Akkor ő „vesztesnek” szá23 Déry Tibor az 56-os forradalomban betöltött szerepéért elszenvedett börtönbüntetése után a hatvanas évek végén írt ítélet nincs egyik esszéjének a végén felteszi a kérdést: „Lehet-e valaki egyszerre jó író és jó kommunista abban a szűk formaruhában, melyet a párt ráadott, s melynek kigombolására csak ritkán adatott engedély. Nem fejtegetem a kérdést, csak leteszen az asztalra, József Attila példájára utalva.” DÉRY TIBOR, ítélet nincs, Budapest, Szépirodalmi 1979,57. 24 Az olasz „uscita” szó ugyan kilépést jelent, de Silone, akárcsak József Attila esetében ez a kizárást jelentette. Vö. SÁRKÖZY PÉTER, József Attila és apán, in uő: „Kiterítenek úgyis” József Attila kései költészete, Budapest, Argumentum, 1995, 2001, 74-91, különösen: 89-91. 25 Az 56-os magyar forradalom hatására százezrek léptek ki az Olasz Kommunista Pártból, illetve csatlakoztak a magyar forradalom leverését elítélő Olasz Szocialista Párthoz.