Brizzi, Gian Paolo - Pál József - Martelli, Fabio: Ripensando a Budapest. Budapest: 1956 – Olasz tanulmányok és visszaemlékezések (Budapest, 2007)
Sárközy Péter: Az 1956-os magyar forradalom és az olasz kultúra
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS AZ OLASZ KULTÚRA 335 jelenségét felmutatta.27 Nagy csodálattal beszél arról is, hogy a szovjet tankok győzelmét követően sem ért véget a forradalom, mert akkor a felkelőktől a budapesti munkástanácsok vették át a harcot sztrájkok formájában. Épp a munkástanácsok mozgalma alapján teszi fel az olasz író a kérdést, milyen alapon merik „szovjet”-nek nevezni a forradalmat elnyomó orosz csapatokat, amikor az igazi „szovjetek” maguk a munkástanácsok voltak. Az oroszországi szovjetek, azaz a munkástanácsok 1920-ban megszűntek, és most 36 év után Budapesten jöttek újból létre, mint a népképviselet szervei, azután, hogy a diktatúra ismét betiltotta a politikai pártokat.28 A nyugati lapoknak nem arról kellene beszámolniuk, hogy a szovjet csapatok harcolnak a felkelők ellen, hanem arról, hogy az orosz imperialista hadsereg harcol a magyar szovjetek” ellen. A budapesti lecke igazi történelmi jelentősége épp abban áll, hogy leleplezte a nagy, a totalitárius hazugságot („rifiuto della menzogna totalitaria”). Silone a magyarországi forradalom által igazolva érzi saját választását is. Helyesen cselekedett, amikor a „vészkijáraton” át otthagyta a pártot. A budapesti lecke igazolta, hogy demokrácia és pluralizmus nélkül nem lehetséges semmiféle „létező szocializmus.” Mi a teendő? Mindenek előtt fel kell hagyni a vélt igazságok hirdetésével. Vissza kell térni a valósághoz, a valóságos emberekhez, azoknak életéhez és vágyaihoz. És ehhez nincs szükség „nagy tanítókra”, akik megmondják nekünk, hogy miként kell látnunk és értelmeznünk a valóságot. Igaz, ennek felismerése és elfogadtatása még igen sok harccal és szenvedéssel fog járni. Messze van még a Dante által megálmodott Paradicsom világa. A „mag” ugyan a földre hullt, csak, ahogy Dante mondja a Paradicsom XXIX. énekében - Babits szavaival „nem gondolják meg, mennyi vérrel ázva hullt földre magva” („Non vi si pensa, quanto sangue costa.”). Ignazio Silone könyve - azon túl, hogy a Budapesti lecke fejezetében igazságot szolgáltat az 56-os magyar forradalomnak - az egyik legtisztább szépírói megfogalmazása annak az intellektuális és lelkiismereti válságnak, melyet a XX. század közepén nem egy baloldali elkötelezettségű értelmiségi átélt Orwelltől Arthur Köstlerig, József Attilától Déry Tiborig, Cesare Pavesetől Elio Vittoriniig, Ignazio Silonétól Pier Paolo Pasoliniig.29 A magyar forradalom megítélése a baloldali kultúrában azonban csak a 68-as prágai és majd a nyolcvanas ével lengyelországi események tükrében kezdett lassan megváltozni. Igazi diadalát majd az 1989/1990-es nagy fordulat hozza meg, amikor végleg összedőlt a „nagy hazugság” birodalma. A szovjet birodalom összeomlott, és vele együtt a „létező szocializmus” rendszerei is, de ez távolról sem je27 „Budapest ha vissuto in due settimane Febbraio, Ottobre e Luglio... Palazzo d’inverno, Kronstadt e Barcellona si sono succeduti sulle rive del Danubio.” 28 „perché diavolo continuiamo a chiamare sovietica l’armata russa? In realtB i soviet sono scomparsi in Russia dal 1920, e gli ultimi esistiti sulla faccia della terra sono stati precisamente i consigli rivoluzionari di Ungheria, nel senso della parola, forme aperte semplici e improvvisate di potere popolare, in un paese dove la dittatura ha impedito l’organizzazione dei partiti politici.” 29 Pasolini 1963-ban írt La rabbia (A harag) c. versében szintén megemlékezett a magyar forradalomról.