Buda Béla: Pszichoterápia. Kapcsolat és kommunikáció (Budapest, 2004)

IX. Csoportterápia és családterápia - a pszichoterápia új keretei

get gyakran ez az aktualizálás emelte ki. Például ilyen manővernek vettük, ha va­laki más személyről, elmúlt eseményről beszélt, és az illető személy ideges beteg­ségét és feltűnő lelkiállapotát említette az előbb kifejtett értelemben. E közlése a csoportinterakcióban implicite aktualizálódott, és a csoporttagok sajátos neuroti­kus és saját maguk által betegnek vélt jellegére vonatkozott. Általában a betegsze­rep elméletének terminusában úgy fejezhetjük ki e kategóriánk logikáját, hogy minden olyan verbális kommunikációt neurotikus manővernek vettünk, amely a betegszerep ideológiáját hangoztatta. Egy-egy ilyen kommunikatív manőver rendszerint több mondatból áll, sajátos kontextus és verbális előzményanyag tar­tozott hozzá, amelynek hátteréből tűnt ki igazán a neurotikus manőver természe­te. Illusztrációként néhány ilyen manővernek jelzett pregnáns részletet közlünk a magnetofonról átírt anyagból, ezek talán önmagukban is képesek érzékeltetni szempontunkat: „...Azért mondom, hogy ez nem lelketlenség, ez egy beteges állapot nála..." (A közlés arra vonatkozik, hogy egy fiatal beteg látogatásnál összeveszett a nagy­anyjával, és hazaküldte azt. A betegtársak sajnálták a nagymamát, akinek a láto­gatását a hegyen lévő kórházba nagy teljesítménynek tartották.) „... Jaj, Istenem, de háládatlan vagy, Klári, nem néztem volna ki belőled...! ...Ez a betegsége." „...Csak úgy lehet elfogadni, hogy beteges alapon. Egészséges embertől nem lehet elfogadni..." „...Hát számtalanszor én sem ettem, de nem attól, hogy nem lett volna étvá­gyam, az idegességtől nem bírtam enni, megfőztem, és annyira felidegesítettek, hogy hozzá sem nyúltam..." „.. .lehet, hogy újból visszakerülök a József Attilába, de én elintézem a férjemet, mer én elmegyek Ponciustól Pilátusig..." „.. .egyáltalán nem törődött velem a férjem, hogy én most rosszul vagyok, hogy orvost kellene hívni, vagy valahogyan segíteni kellene..." „...Nem tudom, hogy az, hogy én annyira kívánkoztam kimenni, az csak egy rossz tulajdonságom vagy betegség..." A vizsgálat eme fázisának eredményei és főbb következtetései az alábbiak voltak: 1. A neurotikus kommunikációs manőverek száma - azonos feltételekre vonat­koztatva - a megfigyelt ülések során kisebb ingadozásokkal állandóan csökkent. Mint említettük, a megfigyelt 28 ülés közül az első nyolcban nem a kvantitatív vi­szonyokra, hanem kategóriáink kipróbálására és ellenőrzésére figyeltünk. Azért sem vettük bele ezt a nyolc ülést a mennyiségi értékelésbe, mert ezek közül né­hányban részt vettek olyan betegek, akik a későbbi csoportülésekről kimaradtak a kórházból való távozásuk miatt, és akik a többi, a vizsgálatban végig részt vevő betegnél jóval intenzívebben használtak a neurotikus manővernek minősíthető - elsősorban nem verbális - kommunikációs módokat. E nyolc ülés közül az egyi­ket azonban mennyiségi elemzésnek is alávetettük, ebben 227 neurotikus manő­vert számoltunk össze. A pontosabban és rendszeresen vizsgált 20 ülésen a ma­nőverek száma kezdetben 100 felett és körül volt (110,111,96,107,95,97 stb.), míg az utolsó hat ülésen csökkent 50 körüli értékekre (az utolsó hat ülés manőverszá­328

Next