Buda Béla: Pszichoterápia. Kapcsolat és kommunikáció (Budapest, 2004)
IX. Csoportterápia és családterápia - a pszichoterápia új keretei
get gyakran ez az aktualizálás emelte ki. Például ilyen manővernek vettük, ha valaki más személyről, elmúlt eseményről beszélt, és az illető személy ideges betegségét és feltűnő lelkiállapotát említette az előbb kifejtett értelemben. E közlése a csoportinterakcióban implicite aktualizálódott, és a csoporttagok sajátos neurotikus és saját maguk által betegnek vélt jellegére vonatkozott. Általában a betegszerep elméletének terminusában úgy fejezhetjük ki e kategóriánk logikáját, hogy minden olyan verbális kommunikációt neurotikus manővernek vettünk, amely a betegszerep ideológiáját hangoztatta. Egy-egy ilyen kommunikatív manőver rendszerint több mondatból áll, sajátos kontextus és verbális előzményanyag tartozott hozzá, amelynek hátteréből tűnt ki igazán a neurotikus manőver természete. Illusztrációként néhány ilyen manővernek jelzett pregnáns részletet közlünk a magnetofonról átírt anyagból, ezek talán önmagukban is képesek érzékeltetni szempontunkat: „...Azért mondom, hogy ez nem lelketlenség, ez egy beteges állapot nála..." (A közlés arra vonatkozik, hogy egy fiatal beteg látogatásnál összeveszett a nagyanyjával, és hazaküldte azt. A betegtársak sajnálták a nagymamát, akinek a látogatását a hegyen lévő kórházba nagy teljesítménynek tartották.) „... Jaj, Istenem, de háládatlan vagy, Klári, nem néztem volna ki belőled...! ...Ez a betegsége." „...Csak úgy lehet elfogadni, hogy beteges alapon. Egészséges embertől nem lehet elfogadni..." „...Hát számtalanszor én sem ettem, de nem attól, hogy nem lett volna étvágyam, az idegességtől nem bírtam enni, megfőztem, és annyira felidegesítettek, hogy hozzá sem nyúltam..." „.. .lehet, hogy újból visszakerülök a József Attilába, de én elintézem a férjemet, mer én elmegyek Ponciustól Pilátusig..." „.. .egyáltalán nem törődött velem a férjem, hogy én most rosszul vagyok, hogy orvost kellene hívni, vagy valahogyan segíteni kellene..." „...Nem tudom, hogy az, hogy én annyira kívánkoztam kimenni, az csak egy rossz tulajdonságom vagy betegség..." A vizsgálat eme fázisának eredményei és főbb következtetései az alábbiak voltak: 1. A neurotikus kommunikációs manőverek száma - azonos feltételekre vonatkoztatva - a megfigyelt ülések során kisebb ingadozásokkal állandóan csökkent. Mint említettük, a megfigyelt 28 ülés közül az első nyolcban nem a kvantitatív viszonyokra, hanem kategóriáink kipróbálására és ellenőrzésére figyeltünk. Azért sem vettük bele ezt a nyolc ülést a mennyiségi értékelésbe, mert ezek közül néhányban részt vettek olyan betegek, akik a későbbi csoportülésekről kimaradtak a kórházból való távozásuk miatt, és akik a többi, a vizsgálatban végig részt vevő betegnél jóval intenzívebben használtak a neurotikus manővernek minősíthető - elsősorban nem verbális - kommunikációs módokat. E nyolc ülés közül az egyiket azonban mennyiségi elemzésnek is alávetettük, ebben 227 neurotikus manővert számoltunk össze. A pontosabban és rendszeresen vizsgált 20 ülésen a manőverek száma kezdetben 100 felett és körül volt (110,111,96,107,95,97 stb.), míg az utolsó hat ülésen csökkent 50 körüli értékekre (az utolsó hat ülés manőverszá328