Cságoly Ferenc: Három könyv az építészetről 1. A szépség (Budapest, 2013)
A ritmus
A RITMUS AZ ÖSSZETETT RITMUS Láthattuk, hogy az egyszerű, monoton ritmusok is széles skálán képesek megmozgatni az emberi érzelmeket. Fokozottan igaz ez az összetett ritmusokra, minden emberi érzelem kifejezhető általuk. József Attila „Ha a hold süt” című versében érzések, érzelmek megdöbbentően tágas spektrumát - az éj titokzatos csöndjét, egy kisgyermek irracionális félelmeit, a kirakatbetörő indulatosságot, a tavaszébredés örömét - egyazon ritmus, a négyes anapesztus lüktetése festi alá. Ha a hold süt, a néma, síron túli fény, álmomba’ kinyílnak a termek. Kioson, kenyeret szel a konyha kövén s majszolja riadtan a gyermek. Csak a léghuzat ismeri - alszik a ház. Les nagy szeme, reszket a térde. Zsírok és köcsögök teje közt kotorász, surranva, mint az egérke. Ha bélé-belereccsen a szörnyű kredenc, ajkára repül kicsiny ujja: könyörögne az irgalomért, de a csend zord kürtje a zajt tovafujja. Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés nem szűnve, dühöngve növekszik. Belesáppad a gyermek, elejti a kést és visszalopódzva lefekszik... Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég, szétfeccsen iromba szilánkja, mint déligyümölcs-kirakat üvegét öklével a vágy ha bevágja. Elalél a fagy istene, enged az ég. Már unja az ördög a poklot, ideönti a földre kövér melegét zöld lángba borulnak a bokrok.38 Mivel a változatosság gyönyörködtet, elvileg az összetett ritmusok változatossága is gyönyörködtető. Ezt a változatosságot az építészet világában is gyakran élvezhetjük. Minden építészeti kor, minden stiláris időszak használja a gyönyörködtetés eszköztárát, ezért gazdag változatosságban alkalmazza az összetett ritmusokat is. A klasszikus római építészet egyik kiemelkedő teljesítményéről, a római Pantheonról72 a lépték kapcsán már volt szó. Csak emlékeztetőül, ez a sokáig felülmúlhatatlan nagyságú kupolával lefedett belső tér félgömb alakú, így a terébe egy szabályos gömb írható. A henger alakú térrész belső homlokzatát két szintre osztja egy hangsúlyos osztópárkány. Az osztópárkány alatt nyolc hatalmas falpillér között hét, a faltestbe mélyülő íves és szögletes fülke váltogatja egymást a nyolcadik nyílás a bejárat. A falfülkék szélességét két-két korinthoszi oszlop osztja három egyenlő nyílástávolságra. A falpilléreket a síkjukból kiugró, kétoszlopos oltárépítmények tagolják, ezek keskenyebbek és alacsonyabbak is, mint a fülkék. A főpárkány feletti attika sávjában egyenletes ritmusban váltakoznak az ablakok (vakablakok) és a közöttük lévő faltestek. A két egymás feletti homlokzati sáv ritmusa alaposan eltérő. Az alsó rész összetett, sűrűsödő-táguló ritmusait az attika rész egyenletes, monoton ritmusa kapcsolja a hatalmas kupola felületéhez, amelyet öt sorban huszonnyolc-huszonnyolc négyzetes kazetta mintáz. Az egymás feletti kazettasorok mérete a kupola üresedésével egyre csökken, mintha felfelé haladva a ritmusuk egyre szaporábbá, ugyanakkor egyre halkabbá válna. Ez a gyorsuló és elcsendesülő folyamat zárul aztán a kupola impozáns felső nyílásával, az opeionnal. 8 0 72 -» Róma, a Pantheon belső képe