Cságoly Ferenc: Három könyv az építészetről 3. A tartósság (Budapest, 2014)
Tartósság és többlet
Ahhoz, hogy az építészeti mű tartósságáról megalapozottan tudjunk beszélni, előbb az alapfogalomhoz, azaz a tartóssághoz kellene közelebb kerülni. A fogalom általános tartalmát kell megismernünk, hogy azután az egyedi, esetünkben építészeti jelentéseket vizsgálni tudjuk. így mindenekelőtt arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy mi vagy mik a tartósság lényegi elemei, vagy ha már Platón filozófiáját idéztük, mi a tartósság ideája. Egy alapvetően elvont fogalom elvont lényegének meghatározása többszörösen elvont feladat, de hogy ne keveredjünk el az absztrakt okoskodások útvesztőjében, könnyebben értelmezhető gyakorlati példákon keresztül próbáljuk megtalálni a választ vagy a válaszokat. Kezdjük a próbálkozást a művészetek területén. Tudjuk, hogy minden művészettörténeti időszakban és minden művészeti műfajban sokkal, de sokkal több alkotás születik, mint ami tartósan fennmarad. Mégis mitől válik időtállóvá az egyik, és mitől lesz elfeledetté a másik? Diákkorában például szinte mindenki megpróbálkozik a versírással, de mi különbözteti meg a megszámlálhatatlan diákköri verskísérletet József Attila vagy Pilinszky János (és sorolhatnánk tovább is) diákköri költeményeitől? Vagy egy másik műfajban tallózva, mi különbözteti meg a számtalan önjelölt festőcske ilyen-olyan képeit a valódi nagyokétól? A kézenfekvő válasz nyilván az, hogy a tehetség, mert a tehetséggel megírt-megfestett művek többet mondanak, többet jelentenek, értékesebbek, mint a tucattermékek. A tehetség tehát olyan többletet teremt, ami az időtállóság alapja lehet. Folytassuk építészeti példákkal! Általában mitől időtálló egy épület, és miért romlandó a másik? Miért állnak több ezer éve az egyiptomi piramisok, és miért nem fognak ilyen sokáig állni mai lakóházaink? Ezekre a kérdésekre már más a válasz, mint az előzőkre, a különbség itt nem a tehetségben rejlik (egy mai lakóház is lehet nagyon tehetséges alkotás), hanem az építőnyag mennyiségében és minőségében. A piramisok hatalmas mennyiségű, időtálló kőből épültek, a mai lakóházak zöme éppen elégséges menynyiségű és romlandóbb építőanyagokból. A lényegi különbség tehát az anyagi többletben van, az építőanyag mennyiségi és minőségi többletében.