Cságoly Ferenc: Három könyv az építészetről 3. A tartósság (Budapest, 2014)
Tartósság és többlet
TARTÓSSÁG és többlet A SZELLEMI TÖBBLET Egyszerű a tartósság titkát az anyagban meglátni, hiszen olyan kézenfekvő a dolog. Csak rá kell nézni egy időtálló épületre, és szinte kiabál, hogy a vastag falakban a szükségesnél jóval több anyag van, vagy hogy a szerkezete erős, kemény kőből épült. Az eddigi példáink tapasztalata is egyértelműen az volt, hogy a tartósság az anyagi tényezőkön múlik. Látszólag ezzel lezártnak is lehetne tekinteni az építészeti tartósság kérdését - sok és jó anyag kell, és kész. Persze csak látszólag, hiszen ki-ki a saját életében már oly sokszor tapasztalhatta József Attila sorainak az igazságát: „... fecseg a felszín, hallgat a mély", azaz hogy a könnyen érthető összefüggések mögött-mellett mindig lehetnek mélyebben rejtezőek, nehezebben észrevehetőéit, és az igazság általában azokkal válik teljessé, kerekké, magyarázottá. A mi esetünkben a hallgatag, nehezebben érzékelhető mélység igazsága akkor deríthető ki, ha az eddigiektől gyökeresen eltérő eseteket veszünk szemügyre, és az azokból adódó kérdésekre próbálunk válaszolni. Például minek köszönhető, hogy máig fennmaradtak azok a norvég oszlopvázas templomok, amelyek nagyjából ugyanabban az időben épültek, mint a Krak des Chevaliers, egy csepp anyagfelesleg sincs bennük, és ráadásul romlandó anyagból, fából épültek? Mi az oka annak, hogy az 1950-es földrengés Cuzcóban romba döntötte a spanyol hódítók által épített Santo Domingo-kolostort, de teljesen épen maradtak az ugyanabból a kőből épült, ugyanolyan vastag és sokkal régebben épült inka falak? Vagy ugyancsak ellentmondva az anyagi indokoknak, miért áll ma is eredeti formájában Japánban, Isze városában a VII. században fából épített sintó szentély? Hogyan tudott fennmaradni közel kétszázötven esztendőn át a fából és vékony paticsfalból épített tákosi református templomocska? A válaszok közös lényege a szellemi többlet. A norvég ácsok úgy ismerték a fát, mint a saját tenyerüket, tudták, hogyan kell úgy alapozni, hogy ne károsodjon az anyag, tudták, hogyan kell úgy összeépíteni az egyes elemeket, hogy azok időtálló szerkezetté összegződjenek. 22 Bár az anyag romlandó volt, mégis kompenzálta ezt az építők magas fokú tudása, ha úgy tetszik, a munkába fektetett szellemi többlet. Ugyanez magyarázza a cuzcói esetet is. Az inkák jól ismerték a követ, és jól ismerték a saját országukat is. Tudták, hogy gyakoriak a földrengések, és ehhez alkalmazkodva fejlesztették ki falazási technikájukat. Az idegen spanyolok nem rendelkeztek ezzel a szellemi többlettel, és ezáltal nem is alkothattak olyan maradandó műveket, mint az őslakosok. Az iszei sintó szentély és a tákosi templom titka valahol közös. Abban a ragaszkodásban és szeretetben gyökerezik, amely folyamatos gondoskodással biztosítja a házak fennmaradását. A híres iszei szentélyt minden húsz esztendőben teljesen újjáépítik, de a kisebb és jelentéktelenebb tákosi templomocska is csak a folyamatos felújításokkal őrizheti meg eredeti szépségét. Ha akár itt, akár ott az épületekhez nem fűződött volna folyamatos szeretet, kitartó ragaszkodás, akkor egészen biztosan mára már hírük-nyomuk sem lenne, elsöpörte volna őket az idő, ugyanúgy, ahogyan időközben számtalan iszei és tákosi ház is nyomtalanul eltűnt. Ezeket a szent építményeket a hozzájuk fűződő erős érzelmek szellemi többlete tette-teszi időtállóvá. Emlékezhetünk még azokra az ókori görögökre, akik büszkeséggel eltelve gyönyörködtek újonnan megépített fatemplomuk szépségében, akikben felébredt a vágy, hogy kőből megépítve tartóssá tegyék mindezt, hogy az utánuk következő nemzedékek is átélhessék ugyanazokat az örömteli érzéseket, amiket ők is megéltek. Isze és Táltos esetében is nagyon hasonló az emberi hozzáállás, csak ezeknél nem a tartós anyag teszi időtállóvá az épületeket, hanem a tartós érzelmek. Persze e két esetben jogosan felvethető az az aggály, hogy akár Isze, akár Tákos esetében már régen nem az eredeti alkotásokról van szó, hanem az újjáépítések újjáépítéseiről, vagy ami még súlyosabb, hogy az iszei szentélyben már régóta egyetlen gramm eredeti anyag sincs. Ez egy érdekes felvetés, ugyanis kinyit egy nagyon fontos kérdést, az eredetiség problémáját. Mert mit jelent az eredetiség? Eredeti-e egy restaurált mű. A sokadik restaurálás után is eredeti marad-e? Mi hordozza az eredetiséget: az anyag, a forma vagy 3 4