Csáky Edit (szerk.): „Akarom: tisztán lássatok”. Tudományos ülésszak Ady Endre születésének 100. évfordulóján (Budapest, 1980)
Előszó
az irodalom és a progresszió, főként a munkásmozgalom között, Babits különválasztotta a társadalmi haladást és az irodalmi modernséget. Ady robbantani akart, társadalmilag is, szövetségben a változtatást akaró politikai erőkkel. Babits, legalábbis 1912-ig, rettegve nézett minden társadalmi törekvést, amely az adott társadalmi rendet bolygatni akarta. Még a Nyugat őseit, a magyar műit értékeit sem mindig ugyanazokban látták. Babits Kölcseyben, Vörösmartyban, Aranyban vélte a Nyugathoz vezető vonulatot. Ady messzebbre nyúlt, és szélesebb öleléssel: fölmutatta az Európával kapcsolatot tartó erdélyi protestáns hagyományt. Bethlen Gábort. Szenczi Molnár Albertet, Apáczait, Wesselényit, mindazokat, akik hazájuk horizontját európai távlatokhoz igazították. Ady irodalomtörténete innen, a kuruc költészet szegénylegény-ágán át a Voltaire-t olvasó Csokonaihoz vezet, s a nem alkuvó Petőfit tette meg irodalmunk, egész irodalmunk centrumává. A maga közvetlen elődjét pedig Vajdában, a századvég nagy magányosában jelölte meg. „Nála még együtt van - mint Poszler György megfigyelte a nyugatos magyarság, a 48 befejezésére lázító forradalmi hagyomány és a századvég líráját felfedező őskeresés.”19 Ezt a vonalat hosszabbította meg a marxista irodalomtörténet, Adyn keresztül József Attiláig. S Ady ébresztette hadd jelezzük még a magyar múlt társadalmi forradalmárait is: Dózsa Györgyöt, Martinovicsot és Táncsics Mihályt. Az említettekből nyilvánvaló: Ady hagyományértelmezése szélesebb volt, mint a Babitsé vagy a Nyugat bármely más alkotójáé. S eltérő volt Ady felfogása a nyugatosságról is. A Nyugat legtöbb művészének a polgárosult Nyugat volt a nagy példa, az elérendő emberi, költői cél. Ady a nyugati hatást ahogy Féja Géza fogalmazza „csak fölrázó ingernek tekintette, önmagunk mozgósítására.”20 „Nyugat ellen nyugatot hozz" énekelte az Utálatos, szerelmes nációm ban. Többféleképpen vagy legalábbis több árnyalatban értelmezték már ezt a fontosságú gondolatot. Legpontosabban talán Balogh Edgár: „Az európai szintet-rangot áhító, de Európába belelátó költő önerőből, nép és táj eredetiségéből kívánja be is hozni, felül is múlni a történelmi és társadalmi különbségeket.”21 Behozni a nyugati műveltséget és civilizációt, de a magunk erejéből és a magunk értékeit megtartva, s a polgári, illetve imperialista világ nyavalyáit elkerülve. Politikai konzekvenciáját ennek a gondolatnak a Magyar jakobinus r/ö/dban fogalmazta meg Ady, a kelet-európai kis népek, a magyar, román és szláv népek összefogásának a meghirdetésével; költészetében, tájékozódásában a magyar valósághoz való még szorosabb kapcsolódás követte ezt a szándékot. Párizsról Érmindszentre került a hangsúly. A világvárosról a végekre.22 Természetesen korábban is mindig figyelt a hazai valóságra. Már 1905-ös cikkében, az Ismeretlen Korvin-kóde.x margójára írt eszmélkedésében is benne rejlik a „Nyugat ellen nyugatot hozz” gondolata. Már jelezte, merről és merre látja az elmaradás forradalmas behozásának, meghaladásának a lehetőségét és szükségességét. Az induló Adynak. mint nyugatos kortársainak. Párizs volt, Párizs lehetett a leginkább vonzó, ahonnan „jobban s szabadabban” láthatott 107